Hajnali tánc

Felvirradt egy újabb hajnal
Kócos, rongyos felhő hajjal
Tekintete ködös, szemében könnyek
Háta hajlott, a láthatár görnyedt.
Ablakomon betekint
Szellő karjával szomorún felém int.
Ébredj, ébredj lelkem!
Újabb nap, egy értelmetlen.

Erkélyem néma és üres.
egy szem lakója egy helyes
veres tulipán, karcsú és fakó
S hogy táncra kelni mily jó
Így tesz ő is és forog
Körötte az eső kéjesen locsog
Zavartan bámulom a csodát
És más virágok is odaát.
Az ég sötétje sűrűsödik
S dühösen fel is morajlik
Az erősödő szél karja pedig
Egy ázott verebet az erkélyre hajít.
Tekintete félénk s homályos
Megtört szívvel és szárnnyal csapdos
Utolsó erejével menedéket keres
Magára húz egy tulipán levelet
S a virág is védőn, óvón átöleli...
Ahh ez a kép búcsúzó és túl idilli!

Elfordulok hát, mit kéne lássak?
Hogy hogy gyűlnek rózsaszín varjak?
Vagy hogy a kapunak khakizöld kutyák rontanak?
MI olyan fura ebben?
Egy gondolat?....Tovalibben!
Egy eszme, egy kép?
Köröttem fullasztó a..a két..ség

Fiatalságom mécsese?
Ohh vajon képes lesz-e
Szétoszlatni a homályt,
Melytől lelkem mindig is fájt?
A Bánat igazgyöngye
Szomorún csöppen a földre....

Dehát mit is siratok?
Hogy másnak öröm adatott?
Majd eljön úgyis az idő
Mikor érték lesz mi most nem "menő"
És hiába minden bú s bánat
Nem építhetünk légből várat
Vágyból s ábrándból boldogságot
Nem kaphatunk mindig egy új világot!
De csörög már az ébresztőóra
Felvirradt egy újabb napra
És üres marad a sötét szoba