Temetői hajnal

Megtalált a komor este
Elfed súlyos ólom teste
Magányosan fekszem
Síromban, nincs nevem
Volt-e értelme? Semmi?
Meghalni, menekülni. Ennyi?
Meglátogat a Látomás
A Halál előtti állomás:

Lila réten zöld virág
Melyet ocsmány bogár rág
De ni! Egy barna rózsa
Ő most szívem választottja
A Szél azt súgja:"Tépd le!"
A Föld azt búgja:"Még ne!"
Tétován toporgok, tanács nélkül
Az ég pedig lassankint elkékül
Zápor indul dühödten
A cseppek locsognak:"Igen vagy nem?"
S lelkem hideg tüze
is hajt, hajt; de nem előre
Hisz mi értelme virágot tépni
Megszagolni aztán eldobni?

Társul szegődöm Sorsomhoz
Remélve, hogy az enyhülést hoz.
Legyen így! Kapott utam végigjárom
A céltalanság nem lesz járom
Letöröm rabigám,
meghallgattatik imám

Lett légyen lápos a mező,
Kell, hogy legyen bennem erő
És egy csepp kitartás
Mert cél legyen a kutatás
S küzdeni amiért érdemes
Számba venni:Mi lényeges?
Mert találok majd egy Virágot
Ki kitárja nekem a világot...

El az ásóval, el!
Megpróbálom még egyszer!
Jól elvégzem dolgom
Magamat bántani nem hagyom
többé citrom nem leszek
Mert az emberek is kedvesek
Lennének, ha engedném
-hagynám, nem lennék rém.
Ha ékes dicső paripám
(egy göthös póni) elhagynám...
És itt van a barna rózsa
Hogyha az ég is úgy akarja...

Legyen így, vállalom Sorsom
Beteljesítem minden álmom
Hogy majd büszkén halhassak meg:
"Életem több volt, mint méreg!"

Mertem, akartam
magam sosem takartam
Éltem, boldogan.
Meghaltam, sajnáltam.
Hajnal köszönt a temetőre...