skip to main
|
skip to sidebar
K. Dávid írásai
2010. április 10., szombat
Mese hozzád
Sikít a Csend és közénk áll féltvén egy szem lovagját
Boszorkányos varázstól: hogy elragad szemed.
Hallom rég esküvőnk víg, de haldokló harangját
Álmomba melybe fényed s édes csókod vezet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Magamról
Kuma91
Teljes profil megtekintése
Blogarchívum
▼
2010
(12)
►
december
(1)
Dísz a fára
►
november
(1)
Heninek
►
augusztus
(2)
In memoriam....
Jó utat, fecske!
►
július
(2)
Csillagok
Szótlanul
▼
április
(1)
Mese hozzád
►
március
(3)
Gondolatok egy (ál)szerelmes sírján
Hozzád
Idill
►
február
(1)
Homály szülte
►
január
(1)
Édesen búcsúzott...
►
2009
(10)
►
december
(2)
ÉhségSzomorún hull a sápatag hóA bágyadt puha tala...
Boldog karácsonyt II
►
augusztus
(2)
Egy hős
Temetői hajnal
►
július
(6)
Hajnali tánc
Ablak az örökkévalóságra
A falióra
Tanya a város szívén
Sosem voltál erős-az első novellám
Nyitás
Rendszeres olvasók
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése