2010. július 13., kedd

Szótlanul

Mindig fölidézhetem kedves arcodat,
Ha csodálom a halovány csillagokat.
Szólnék én, de nem ölt versruhát a gondolat.
Egy saját dalra vágyom, ily éjszakákon.
Mit mondanék, hogyha lenne szó a számon?

Apróság, mit készíthettem, egy leltár-dal
Olyan dal, mely egy érzelmet összefoglal.
Bárcsak így menne ez: egy pár tollvonással...
Szívem leltárát most mégis eléd tárom,
Mert ezt mondanám, ha lenne szó a számon

Mosolyod bája, mint az őz suhanása
Elbűvöl, mint Isten megannyi csodája
S vidámságod kiapadhatatlan kútja
Gyötrő szomjam oltja naptalan hajnalon.
Ezt mondanám, hogyha lenne szó a számon.

Hajad mint a tenger, mikor a nap felkel,
Aranyfénnyel játszva mozdul egyszer-egyszer,
Hullámzik majd szétterül sima felszínnel.
Kezem bárcsak hajózhatna e habokon.
Ezt mondanám, hogyha lenne szó a számon

Szemed vidáman csillogó zöldes fénye
Beragyog lelkem minden kis szegletébe.
Mint a napfény kéklő hegyek erdejébe.
Elringat, mint selymes fodor hűs patakon.
Ezt mondanám, de már nincsen szó a számon.

július 6-11

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése