Idill

Idill

Lángolt a szerelmes hajnal
S én köszöntöttem e dallal
Hogy ölelte egymást föld s ég
Oly mohón mint soha még

Leültél mellém a fűbe
Harmatos tavaszi zöldbe
Kibontott mosolygó hajjal
Kalácsot ettünk lágy vajjal...

Délig feküdtem melletted
S nem eresztett szelíd szemed
Nem vettem még akkor észre
Hogy komorult az ég kékje.

Bőg a bánatos boltozat
S a Tavasz rémülten elszalad
Idegen vagyok Neked már
Szívem szívedre hiába vár

Mosolyba törted minden szavam
Így élve nem hagyhatom magam
Már csókod sem ébreszthet föl
E feneketlen mélységből...