Hozzád

Hozzád

Szavaim hiába is terelem
Aligha tudom mi a szerelem
Andalogni kézen fogva Vele?
Öröklétig ha elbódít szeme
Csillagokat ha égről lehoznék
Akkor vajon szerelmes lennék?

Szólni alig tudok s holtra válok
Nem kapok levegőt ha előtted állok
Új nap kel majd lenyugszik vörösen
De lennél-e angyali örömem?
Vagy így jár e zord világ tovább előre
S én nem jutok szívemmel dűlőre?

Köd ülte roppant hegy tornyosul
Súlyos szikla -a szerelem- rám borul
Míg négykézláb csúsznék föl
A dús zöld szörny meggyötör
"-Nem tudok, nem lehet!"- üvöltöm benn
Rázkódik lelkem egy fagyott testben

Szemtől szemben állunk, kéz a kézben
Szerelmes, fenyegető tűzvészben
Könnyezel s én vigaszt nem adhatok
Mosolyogsz s én remegve meghalok
Aztán Te átléped oszló tetemem

Sajnálsz, de nincs más, kedvesem.