Édesen búcsúzott...

Édesen búcsúzott...

Édesen búcsúzott tőlem el a Tavasz

Éreztem: boldogság hamarost majd itt hagysz

Hisz' így jár az Idő, mégis: mit tehetnék?

Tavaszból Nyár lesz, bár marad sok kis emlék.

Reszkető harmatcsepp a meggyfa levelén

Narancsban izzóvá tette a hajnal-fény

S bársonyos illatok vezettek el hozzá

Ártatlan hófehér virághoz az ágon

Megfogtam vigyázva s szagoltam: túl soká!

Mert lehullt a földre a sok csöppnyi kis szirom...

Csodás volt a Tavasz, s minden perc gyönyörűbb

S mint kenyérre hulló arany méz, oly édes

Szerelmes madárka énekével végez

A tavaszi kékbe kacagva fölröpűl.

Búcsúzón intettem Nekik egy utolsót

S sokáig sokáig egyedül vártam ott...

-------------------------------------

Egy hónap Tavaszra megjött az ifjú Nyár

S baráti gonddal a tájban most is munkál

Rajta hát Ti, ifjak! Gyerünk a szabadba!

Kacagás, vidámság, tábortűz, éjszaka

beszélgetés és a tüzifa illata

És Rájuk kedvtelve néz le a kerek Hold

" Mert semmi sem lehet pont az, mint régen volt..."

január 12-13