Fölpillantok az éj hímzett köntösére,
S ahogy szemem szokja lassan a sötétet,
Földerítem e kies égi vidéket.
Néhány csillag egyszerű s mégis állandó.
Fényük s létük biztos bár, de nem átható.
Már az első ember is láthatta őket,
S szelíd békével megérik a Végzetet.
Egyik-másik nyugtalan, mint a láng nyelve
Kihuny, majd újra látszik ereje telje.
S bár túlragyog bármit, ha izzik gázteste,
Halvány hunyorgás jut csak hozzánk a Földre.
És az ott vajon valódi hullócsillag?
Vagy képzelem, s nem teljesíthet vágyakat,
S a kívánságom örökre álom marad?
De már el is illant egy pillantás alatt...
Vannak rejtett csillagok, mik léteznek már
De fényük még oly messze, fényévekre jár
Várjuk, hogy egy új élettel közelednek
Sugarai egy reményteli jövőnek
S vannak, amelyek nem is léteztek soha,
Csak reméltük, hogy feljönnek majd valaha
S vannak, melyek kihunynak, s nem égnek többé.
Bár megmaradt volna mindegyik örökké.
Csodálom a menny bársony-hálóruháját,
Finom szövését és gazdag mintázatát.
A világ teljessége fenn az égbolton,
Egy dolog hiányzik csak: az én csillagom.
július 13-15
