Édesen búcsúzott...
Édesen búcsúzott tőlem el a Tavasz
Éreztem: boldogság hamarost majd itt hagysz
Hisz' így jár az Idő, mégis: mit tehetnék?
Tavaszból Nyár lesz, bár marad sok kis emlék.
Reszkető harmatcsepp a meggyfa levelén
Narancsban izzóvá tette a hajnal-fény
S bársonyos illatok vezettek el hozzá
Ártatlan hófehér virághoz az ágon
Megfogtam vigyázva s szagoltam: túl soká!
Mert lehullt a földre a sok csöppnyi kis szirom...
Csodás volt a Tavasz, s minden perc gyönyörűbb
S mint kenyérre hulló arany méz, oly édes
Szerelmes madárka énekével végez
A tavaszi kékbe kacagva fölröpűl.
Búcsúzón intettem Nekik egy utolsót
S sokáig sokáig egyedül vártam ott...
-------------------------------------
Egy hónap Tavaszra megjött az ifjú Nyár
S baráti gonddal a tájban most is munkál
Rajta hát Ti, ifjak! Gyerünk a szabadba!
Kacagás, vidámság, tábortűz, éjszaka
beszélgetés és a tüzifa illata
És Rájuk kedvtelve néz le a kerek Hold
" Mert semmi sem lehet pont az, mint régen volt..."
január 12-13
