Éhség
Szomorún hull a sápatag hó
A bágyadt puha talajra
Új karácsony tompa hangja
Suhan holt tájon, szava hívó
Szent este van és sűrű sötét
Hiába hogy a fehér lepelre
Ami a tájat fedi be
Ház-ablak fénye szóródik szét
Bent ülök némán és csendben
Szeretet dicső ünnepén
Meredek mint megkövült vén
S várom mit kell:adjatok ennem!
Adjatok nekem bő lakomát:
Köszöntsetek édes itallal
Likőrös mámor pillantással
Mondjunk szerelemre adomát!
De egy szónak is száz a vége
S Ámor már tálcán hozza
Szerelmem meleg Sóhaja
Egy életre elég is lenne
Leves! Óóó aza hideg leves
Ily sósan enni Be fájó
Hisz könnyem hullt rá: holt hó
Mert nem voltam Hozzád sohse kedves.
Gőz gomolyogva új tányér
Benne a főétel maga
Egy leánynak angyali arca
Fűszerem hozzá szerelmes vér
Mellette mennyei köretnek
Puhára párolt bársony haja
Koronaként körül fogja
Mély tengerét is szemének.
Vacsorámhoz zamatos bor dukál
Halavány rosé ajka
Édes minőségi fajta
Behűtve az asztalon áll.
Hercegnőm hajlékony mosolya
Ez lehetne a második
Fogás mi most elfogy itt
Könnyű s illékony az illata...
Könyörgöm, drága Fejedelem
Desszertnél légy társam
Fogyasszuk el bús lassan
Cukormázas kiszikkadt szívem...
De nincs ki kihozza az étkeket
Annak ki sokat vétkezett
És szerelembe esett olyannal
Ki nem viszonoz csak mosollyal...
