K. Dávid írásai

Dísz a fára

2010-12-24T13:18:00.002+01:00

Szenteste délelőttjén olyan fél tíz, háromnegyed tíz környékén értem haza. Megvettem a karácsonyfának való fenyőfát. Egy méretes normandiai fenyő volt, alig fért be az ajtón. Legalább három méteres volt, de hát ismerik ezeket a belvárosi, nagy belmagasságú lakásokat. Oda aztán befér bármi. Megköszöntem a segítséget a hordárnak, akivel ketten felcipeltük ezt az óriást. Mondhatom, tényleg az volt. A nappali közepébe állítottuk be. Elégedetten szemlélgettem: most már jöhet a karácsony, én felkészültem! Aztán hirtelen belém hasított a gondolat, hogy mégsem. Nincsenek díszek a fenyőfára, így az sosem lesz karácsonyfa.
„-Most mitévő legyek?”- gondolkodtam hangosan. Díszeket kölcsönkérni karácsonykor, ugyan már. Kinek van fölösleges dísze? Senkinek, na ugye. Leültem a kényelmes, Kádár korból itt maradt vászon fotelembe és gondolataimba merültem. Nem is tudom már, hogy milyen dolgok jutottak eszembe. Valahogy eltelt az idő. A lakás néma volt, az utca és a szomszédok zajai nem szűrődtek be. Csak a falióra kattogását hallottam, de azt egyre hangosabban: tikk-takk, tikk-takk. Valamikor dél körül megéheztem, ezért kivettem a hűtőből a tegnap rendelt zöldborsó főzeléket és fasírtot. Betettem a mikróba megmelegíteni Amíg zúgott a masina, érdeklődve szemléltem a konyha falát. Mindennap így tettem. Mindig azt reméltem, hogy találok valami újat, valami érdekeset. Például az a repedés ott? Nem, nem, azt már a múlt héten is észrevettem. Egy hangos csengetés rángatott vissza a szürke hétköznapokba. Kész az ünnepi ebéd!

Egy tálcára raktam az ételt és bementem a nappaliba. Leültem a TV elé, és míg ettem izgatottan figyeltem egy remek filmet arról, hogy egy kislány mennyire szereti az ő kicsi lovát, és ezzel hogyan hozza össze régebben elvált szüleit. De szép is ez! Néha el is vétettem a kanállal a számat, de tényleg csak néha. Az étel kezdett kihűlni, de én csak néztem a filmet, és csak nem bírtam megenni az összes kaját. Inkább elraktam későbbre, helyette visszamerültem a gondolataimba. Nekem is volt egy házi állatom, egy kutya. Szegény Oddie (igen, szerettem a Garfield képregényeket, és azért lett ez a neve) 9 évig volt mellettem, hűséges társam volt jóban-rosszban. Aztán egy rutin vizsgálat során kiderült, hogy agydaganata van. Azt mondták, hogy még körülbelül fél éve lehet hátra. Nagyon megrémültem és próbáltam minden lehetőséget megragadni, hogy valahogy megmentsem, de mindhiába. 3 hónap múlva fájdalmai lettek, egész nap csak nyüszített szerencsétlen, és láttam, hogy iszonyatosan szenved. A végén nekem kellett meghozni a döntést az elaltatásról. Nem tudtam tovább nézni ezt a haláltusát.

Amúgy egyedül élek, régóta, sőt, igazából mindig is így volt. Amióta kijöttem az egyetemről, egy szállítási cégnél vagyok aktatologató. Nem ez volt álmaim munkája, de a fizetésem minden hónapban megkapom, és jól van ez így. Általában unalmas munka, de van, amikor nem: néha kapok egy-egy nagyobb halom papírt, amit IDŐRE kell megfelelően feldolgozni. Olyankor mindig felmegy az adrenalin szintem, érzem a bizsergést, hogy valami jót, valami hasznosat teszek. És az nagyon-nagyon jó.

Barátok? Lenne rájuk idő, de hát az az igazság, hogy a munkatársaim leginkább levegőnek néznek. Nem nagyon érdeklem őket, de talán így van ez jól. Feleség, barátnő? Próbákat tettem, hogyne tettem volna, hiszen férfi vagyok, vagy mifene, és azért ez egy elég természetes szükséglet - előbb vagy utóbb - mindenki életében. Kolléganőkkel próbálkoztam egy-kettővel, de eléggé negatív visszajelzéseket kaptam, randim nem volt. Jogos a kérdés, hogy miért nem próbáltam akár barátokat, akár párt munkahelyen kívül találni? Erre a válasz egyszerű: számomra a lakás és a munkahely jelentette az életet, azon kívül nem volt és nem is lesz semmi. Ezt tudom jól, ilyen a természetem. Egy szó mint száz, magányosan töltöm az ünnepeket, szokás szerint. Talán így van jól. Mindenesetre bosszant, hogy nincsenek díszek a fámon. Az én karácsonyfámon! Nincs dísz!

Mindeközben lassan besötétedett, de én ebből alig érzékeltem valamit. Villanyt nem gyújtottam, minek. Sötétben is ugyanannyira tud járni az agyam. Kezdtek egyre jobban beszűrődni a szomszédból a zajok. Balra tőlem egy család lakott volt két gyerekük, egy lány és egy fiú. Még kicsik voltak, és a karácsonyban az ajándékokat látták leginkább: Nagy örömkiáltások mellett (ezt hallottam) bontogatták ki az ajándékaikat (ezt csak sejtettem) Jobbra tőlem egy fiatal házaspár lakott. Ők az este egy későbbi részében, olyan 10 óra táján kezdték el egymást szeretni, elég hangosan, de engem ez sem zavart. Csak bámultam a fát és semmit sem értettem. Betettem alá az ajándékomat, amivel megleptem magam, egy új határidőnaplót, bőrkötéssel, amibe be lehetett írni a határidőre elvégzendő munkáimat. A fa maga szép nagy volt. Eszembe jutott, hogy gyújtok egy-két gyertyát, de így sem stimmelt a dolog. Valami borzasztóan hiányzott a karácsonyból és mivel mindent kizártam szisztematikusan, egy dolog maradt: a karácsonyfadísz. Hajnal 2-ig fenn voltam, mikor úgy döntöttem, hogy sétálok egyet lenn a parkban. Hátha a friss levegő ad valami ihletet. Sajnos nem volt fehér a karácsony, semmi hó nem maradt meg, egy merő sár volt minden. Ahogy ott bandukoltam a fák közt, hirtelen megláttam egy hatalmas fenyőfát, éppen a park közepén. Lenyűgöző volt roppant mérete. Mint egy isteni sugallatként hasított belém a felismerés, ezt a fát fel tudom díszíteni! Sőt, a szép karácsonyért egy ilyen hatalmas fát KELL feldíszítenem!

***

Most itt állok újra a fa előtt. Összeszedtem otthon mindent, amire szükségem van a díszítéshez. Talán egy kicsit szentimentális, így díszíteni fát, egy külsőt, de valahogy az otthoni, az nem volt az igazi. Sajnálom is egy kicsit az arra kidobott pénzt, de most már mindegy, mert karácsony végéig lesz egy saját hatalmas fám, itt a parkban. Szépen beteszem az ajándékot a fa alá. Körülnézek. Az utcák és a park is néptelen, mindenki otthon pihen még. Hirtelen egy jéghideg szélroham vágtat keresztül a városon. Összébbhúzom a kabátomat, és felnézek újra az én fámra. „-Gyönyörű vagy -suttogom- magas és karcsú.”
Az otthoni egyre inkább csak egy ványadt kórónak tűnik mellette. Váratlanul, valahonnan nagyon mélyről eszembe jut egy dal. Egy régi dal, egy gyerekdal, a karácsonyról. Ismerik mindannyian, a „Kis karácsony, nagy karácsony”-ról van szó. És önkéntelenül elkezdek énekelni, minden sorát egyre hangosabban és egyre vidámabban. Egy pillanatra abbahagyom:
„-Gyerünk! Kezdjünk neki!”-mondom hangosan és folytatom az éneklést, de most már díszítés közben. Belül pedig valami melegség tölt el, olyan, amilyet még sosem éreztem azelőtt.

És…kész! Befejeztem! Tudom, jól tudom hogy nagyszerű díszt találtam. Aztán elkezd fojtogatni a kötél, egyre jobban szorítja a torkom. A kezemmel még odakapok a hurokhoz, de nem számít. Eldöntöttem, hogy itt maradok. A legjobb dísz. Nem kapok levegőt. Érzem, ahogy guvad ki a szemem, de boldog vagyok. Jó dísze lettem a fának.

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!

Heninek

2010-11-11T22:42:00.010+01:00

Bevallom őszintén, nem tudtam elsőre. Nem, nem: az érzelmeim akkor és ott még egyáltalán nem kristályosodtak ki, csak jóval később.

Az azért igaz, hogy rögtön feltűntél nekem, amikor először találkoztunk. Jól emlékszem, egy kora őszi, kicsit szomorkás, melankolikus reggel volt. Néhány kósza, sárguló levél már megjelent az utcákon. Így láttalak meg Téged. Valahogy elütöttél a környezettől, nem is igazán tudom mivel. Egyből feltűnt az a bizonyos aranysárga keret. Szépségedben magányt és elveszettséget véltem felfedezni, ugyanakkor volt benned valami hidegség is, ami valahogy még vonzóbbá tett. De jött a villamos, így akkor még csak elraktalak, mint egy emléket a fejemben.

Teltek-múltak a napok, és valahogy elfelejtettelek, elhalványultál. Sokszor találkozom ilyen pillanatnyi szerelemekkel, ez is az volt, legalábbis akkor még azt hittem. Visszatértem régi életemhez. Nappal egyetemre jártam, figyeltem, tanultam. Aztán, mikor szabadidőm engedte, folytattam kedvenc hobbimat: álmodoztam. Nagyon jó elfoglaltság! Az ember olyan helyeken, olyan emberekkel találkozhat, amilyenekkel csak akar! Annyira boldog lehet, amennyire megengedi magának, olyan szerelmei lehetnek, amilyenek még a legszentimentálisabb műben sincsenek. Az álom jó, az álmodozás boldoggá tesz.

Így éldegéltem vidáman, gondok nélkül. Egyik nap éppen tértem haza az egyetemről, amikor újra megláttalak Téged, de ekkor már a házunk előtt voltál. Emlékszem esős, saras november délután volt, Te is tiszta sár voltál, gondolom lefröcskölt egy autó. Mégis, ahogy ott álltál vizesen, valahogy olyan különlegesen csillogó és szépséges voltál. Nem tudom, mit éltem át akkor, de szerintem az volt az a pillanat, amikor végleg beléd szerettem. Nem tudom meddig bámultalak, percekig, órákig, vagy egész örökkévalóságig, mégsem tudtam betelni Veled. Tudtam, hogy néha Te is rám nézel,- ilyenkor jóleső borzongás futott végig rajtam- és láttam a szemed halvány fényén, hogy Te is érzel valamit. Valamiért mégis féltem megszólítani Téged, talán mert nagyon ridegnek és keménynek tűntél, olyannak, aki nem képes senkit sem szeretni. S bár ez többször is végigfutott rajtam, mégis a szívem már döntött ekkor, így hát mennem kellett. Innentől kezdve felgyorsultak a dolgok...

Később beköltöztél a házamba, az életembe. Szinte a részem lettél, majdnem mindenhova együtt mentünk, de ez így volt természetes, hisz' imádtalak, sőt természetesen most is imádlak! Bármikor meghaltam volna Érted, helyetted. Tudod jól, oly sokszor súgtam Neked ezt szerelmesen.

Volt rá időnk, hogy megismerjelek, mégis, bensőd mindig valahogy titokzatos és rejtélyes maradt. Csak annyit éreztem, de azt mindig, hogy valami belső szépség is kisugárzik, valami halvány ragyogás, át azon a rideg álarcon, amit a mindennapokban viseltél. Emlékszem mennyit ültünk a kandalló mellett a hideg éjszakákon. Te csak feküdtél, én pedig gyönyörködtem gömbölyded alakodban, hogy aztán gyengéden végigsimítsak a tűztől átforrósodott testeden. Néha meg csak ültünk, csendben, nem szólva egy szót sem -minek a szavak?- csak élvezve az együttlét örömét. Nem is tudod, mennyire szeretlek! Nem tudhatod! Ésszel is felfoghatatlan!

Mesebeli idill volt, egy beteljesült álom, minden nap egy újabb csoda. Életem legszebb hónapjai voltak, és ezt mind Neked köszönhetem drágám! Megkaphattam azt, amire az életemben a legjobban vágytam, de most, most mindennek vége.

Tudom, az én hibám volt és ha tehetném helyetted...
Én öltelek meg! Baleset volt, meglöktelek, és...és
Istenem, miért az én kezem által végezted be a sorsom? Én okoztam a halálod drágaságom!
Minden este újra és újra és újra látlak, ahogy némán zuhansz le a negyedik emeletről a betonra. Sajnálom, úgy sajnálom, a küszöb...megbotlottam, lelöktelek...
RECCS RECCS RECCS! Itt visszhangzik most is a fülemben a tompa reccsenés, amikor...

Lerohantam, remélve, hogy van még benned élet, hogy megmenthetlek, de elkéstem, már meghaltál. Ahogy ott feküdtél a betonon, valahogy mégis sugárzott belőled az a benső ragyogás, amit mindig éreztem. Az a nyugalom, az a béke. Egy búcsúcsókot leheltem megtört testedre, és indulni készültem, de a lábam nem vitt. A gyászom mélyebb volt minden más gyásznál. Nem sírtam, nem üvöltöttem, csak meredtem magam elé, és nem értettem. Eközben éreztem, ahogy pusztuló szívem lassan egy fekete lepel takarja el a világ elől. Miért? Nem számít. Hogyan? Felesleges. Ki? Lényegtelen. Csak azt tudtam, hogy hogyan tovább. Sehogy.

Az eszem még valamennyire élt és dolgozott. Rájöttem, hogy nem maradhat itt a tested.
"-Mit tegyek hát Veled?-gondolkodtam- Ássalak el? Nem, nem az egyértelműen rossz. Dobjalak a folyóba, netán a tengerbe? Az sem jó, mert bár a folyó mellől költöztél a városba, de nem szeretted a mély vizeket, mert nem tudtál úszni, kis butus, állandóan elmerültél, még csak nem is kapálóztál. Akkor mi legyen, vigyelek vissza a hegyekbe a rokonaid közé? Jaj nem, semmiképpen, nem akarom velük közölni a rossz hírt. Tudod mit, egyetlenem? Az lesz a legjobb, ha felviszlek a lakásba. Lefektetlek valahol a konyhában, vagy nem is, inkább a nappaliban helyezlek végső nyugalomra, a dohányzóasztalon. Ott jó helyen leszel, mindig előttem. Így örökre velem maradsz és sosem felejtelek el. Igen, ez lesz a legjobb. Remélem azért nem fog keresni senki, bár rajtam kívül nem hiszem, hogy tenné bárki is. A kavicsoknak nincsenek ismerőseik."

In memoriam....

2010-08-13T22:13:00.001+02:00

Vesd szemeid most bölcseszü társunk porhüvelyére
Sírköve dísze a név, abba veté a hitét
Másban nem bízott, ezt írta le bús kötetébe
S bár már nyughelye kész, messze a drámai vég.

Jó utat, fecske!

2010-08-08T21:14:00.001+02:00

A nyári hőség gátlástalanul tört be
S rossz kisfiúként rohangált körbe-körbe
Incselkedve szobám hűvös sarkaival
Ki is üldözött a forró ujjaival.

A Múzeum-kertbe menekültem aznap
Remélve, hogy a nyárfa majd enyhet adhat
Van ott egy kedvenc félbeton félfa padom
Hol időmet kósza elmével múlatom.

Odaültem. Nyári emlékekkel telten
Egyedül pihentem a még mélyzöld kertben
Bújkáló mosollyal újra éltem mindent
s a múzeum csak nézett: semmit sem értett.

Ahogy ott ültem, félálomba merülten
Megzörrent a bozót, pont mögöttem
Egy fecske, csuda tudja, hogy került oda
Bájos volt és vidám, bár kissé tétova

Lassan előbújt s rákezdett egy halk dalra
Szívem lágyan simította végig hangja
Valódi varázs szállt meg ott a fák alatt
Kézbe akartam venni a kismadarat!

Tétován s bizonytalanul indultam el
Féltem, hogy tűnő álomként röppen majd fel
S elhagyja emlékeim szürkülő egét...
Melléléptem: és akkor megláttam szemét.

s ahogy belenéztem megállt a pillanat
Tapintható lett minden csepp édes illat
S a villamos zörgő sóhaját elfojtva
Csendben osont a körúton a dolgára.

Láttam a nyár sárga, pajkos sugarait
Kik csak halk kacajjal mertek játszani itt
Olyan szép volt s múlékony e sok tünemény
De ősszel már elbújik e gyermeki fény

Hirtelen lendült tovább a fiatal nyár
S tudom jól csak Ősz után jön vissza már
Kismadaram szeme is oly beszédes volt.
"-Ne tarts vissza egy induló déli vándort!"

"-Nem is akartam, dehogy fognálak vissza!
Pár csepp könnyem az áldott föld majd felissza
De köszönöm, hogy enyém volt e pillanat
Sok szerencsét, drága fecske, jó utat!"

Csillagok

2010-07-13T23:32:00.006+02:00

Hátamra fekszem, be a harmatos fűbe
Fölpillantok az éj hímzett köntösére,
S ahogy szemem szokja lassan a sötétet,
Földerítem e kies égi vidéket.

Néhány csillag egyszerű s mégis állandó.
Fényük s létük biztos bár, de nem átható.
Már az első ember is láthatta őket,
S szelíd békével megérik a Végzetet.

Egyik-másik nyugtalan, mint a láng nyelve
Kihuny, majd újra látszik ereje telje.
S bár túlragyog bármit, ha izzik gázteste,
Halvány hunyorgás jut csak hozzánk a Földre.

És az ott vajon valódi hullócsillag?
Vagy képzelem, s nem teljesíthet vágyakat,
S a kívánságom örökre álom marad?
De már el is illant egy pillantás alatt...

Vannak rejtett csillagok, mik léteznek már
De fényük még oly messze, fényévekre jár
Várjuk, hogy egy új élettel közelednek
Sugarai egy reményteli jövőnek

S vannak, amelyek nem is léteztek soha,
Csak reméltük, hogy feljönnek majd valaha
S vannak, melyek kihunynak, s nem égnek többé.
Bár megmaradt volna mindegyik örökké.

Csodálom a menny bársony-hálóruháját,
Finom szövését és gazdag mintázatát.
A világ teljessége fenn az égbolton,
Egy dolog hiányzik csak: az én csillagom.

július 13-15

Szótlanul

2010-07-13T22:38:00.004+02:00

Mindig fölidézhetem kedves arcodat,
Ha csodálom a halovány csillagokat.
Szólnék én, de nem ölt versruhát a gondolat.
Egy saját dalra vágyom, ily éjszakákon.
Mit mondanék, hogyha lenne szó a számon?

Apróság, mit készíthettem, egy leltár-dal
Olyan dal, mely egy érzelmet összefoglal.
Bárcsak így menne ez: egy pár tollvonással...
Szívem leltárát most mégis eléd tárom,
Mert ezt mondanám, ha lenne szó a számon

Mosolyod bája, mint az őz suhanása
Elbűvöl, mint Isten megannyi csodája
S vidámságod kiapadhatatlan kútja
Gyötrő szomjam oltja naptalan hajnalon.
Ezt mondanám, hogyha lenne szó a számon.

Hajad mint a tenger, mikor a nap felkel,
Aranyfénnyel játszva mozdul egyszer-egyszer,
Hullámzik majd szétterül sima felszínnel.
Kezem bárcsak hajózhatna e habokon.
Ezt mondanám, hogyha lenne szó a számon

Szemed vidáman csillogó zöldes fénye
Beragyog lelkem minden kis szegletébe.
Mint a napfény kéklő hegyek erdejébe.
Elringat, mint selymes fodor hűs patakon.
Ezt mondanám, de már nincsen szó a számon.

július 6-11

Mese hozzád

2010-04-10T21:56:00.001+02:00

Sikít a Csend és közénk áll féltvén egy szem lovagját
Boszorkányos varázstól: hogy elragad szemed.
Hallom rég esküvőnk víg, de haldokló harangját
Álmomba melybe fényed s édes csókod vezet.

Gondolatok egy (ál)szerelmes sírján

2010-03-28T19:12:00.003+02:00

Gondolatok egy (ál)szerelmes sírján

Vártam Rád sóhajtó lombok alatt
Vártam s hiába: elszürkült a nap
Bolyongott sok furcsa, fáradt levél
Így talált rám a közelítő Tél

Holmi emberré faragott bánat
Tompultan nyögöm a méla vágyat
Hogy karjaiddal végre átölelsz
S meleg szíveddel felmelegítesz

Őt érzem majdnem mindig mindenben
Benne hiszek csak s a Jóistenben
De ti, kik kiáltásom halljátok
Érzések uralmát ne hagyjátok

Finom szövésű arany selyemről
Puha haja jut eszembe egyből
Tavaszi mező bársonyos lelke
Bujkál orromban s felrémlik lénye
Szél, ha gyenge ágak közt motoszkál
Hallom, édes kacaja miként száll
Repül, mint egy bájos fülemile
Végtelen puszták nyers füleibe
S tovább a magas hegy ormára
Szívem örömest menne utána
De testemnek fogytán az ereje
S nem tudja követni Őt a mennybe
De még a csillagok közt is látom
Kedves szürkében játszó zöld álmom
Csepp fényét is őrizném, és néha
HA magány tör rám elővenném a
Varázst: nem is kívánnék soha mást
Unom a halál után rohanást

Látlak, hallak, érezlek szüntelen
S azt hazudom -jól-: ez szerelem
Nem tudja ezt ember csupán csak Isten
Hogy létezik-e még érzés idebenn
Vagy kővé fagyott a vérző szív
a télben és többé harcot nem vív...
Félholtan bámulom a láthatárt
Remélem megmentőm, a zord Halált

Hirtelen elém lépsz, s bár szótlan vagy
Mosolyod nekem kétséget nem hagy
Itt állsz és Tavasszá varázsolod
A Telet s virul mind a lábnyomod

Többet érsz nekem, mint a napvilág
Ölellek s csókollak örök időn át
De tudom, nem tűrhet e földi hely
Boldog vagyok tehát pusztulnom kell
Kedvesem, itt az inda, akassz fel!

Hozzád

2010-03-25T16:24:00.002+01:00

Hozzád

Szavaim hiába is terelem
Aligha tudom mi a szerelem
Andalogni kézen fogva Vele?
Öröklétig ha elbódít szeme
Csillagokat ha égről lehoznék
Akkor vajon szerelmes lennék?

Szólni alig tudok s holtra válok
Nem kapok levegőt ha előtted állok
Új nap kel majd lenyugszik vörösen
De lennél-e angyali örömem?
Vagy így jár e zord világ tovább előre
S én nem jutok szívemmel dűlőre?

Köd ülte roppant hegy tornyosul
Súlyos szikla -a szerelem- rám borul
Míg négykézláb csúsznék föl
A dús zöld szörny meggyötör
"-Nem tudok, nem lehet!"- üvöltöm benn
Rázkódik lelkem egy fagyott testben

Szemtől szemben állunk, kéz a kézben
Szerelmes, fenyegető tűzvészben
Könnyezel s én vigaszt nem adhatok
Mosolyogsz s én remegve meghalok
Aztán Te átléped oszló tetemem

Sajnálsz, de nincs más, kedvesem.

Idill

2010-03-25T16:23:00.001+01:00

Idill

Lángolt a szerelmes hajnal
S én köszöntöttem e dallal
Hogy ölelte egymást föld s ég
Oly mohón mint soha még

Leültél mellém a fűbe
Harmatos tavaszi zöldbe
Kibontott mosolygó hajjal
Kalácsot ettünk lágy vajjal...

Délig feküdtem melletted
S nem eresztett szelíd szemed
Nem vettem még akkor észre
Hogy komorult az ég kékje.

Bőg a bánatos boltozat
S a Tavasz rémülten elszalad
Idegen vagyok Neked már
Szívem szívedre hiába vár

Mosolyba törted minden szavam
Így élve nem hagyhatom magam
Már csókod sem ébreszthet föl
E feneketlen mélységből...

Homály szülte

2010-02-18T18:16:00.004+01:00

Homály szülte vándor, úgy járom a várost

Újévnek éjfelén mint tántorgó matróz

Hajós lelkem halott, darabokban már most

Kis oszloptól nagyig lebegek részegen

Dalolva szépről: lecsókolom mindet.

Hűséges társaim nem hagynak elesnem

Bár meghajlanak, mint rab kit fegyőr büntet.

S ekkor látom meg őt: kínzó undor kerül.

Ruhája szakadt s mocskos, ahogy fekszik hason.

Félholt részeg ördög, sáros sörben merül.

Hajléktalan vagy csak nincs kivel igyon.

Mellé lépek közel bor-bűzös testéhez

Hozni el álmainak sötét bevégzését

Émelyegve érek hozzá hiába nem érez

Torokgyötrő hányás fojtja belégzését.

Hirtelen átfordul, a hátára, mászik

Epés mocsarában, s éhesen rám mered

Bár torz s rút arca: ismerősnek tűnik

Mellkasán látok egy széles lehányt sebet

Tiszta kacaj csendül a beteg utcában

Lányok jönnek erre-ifjak még- épp 3.

Részegek s boldogok kecses ruhában

kéjes vigyorával liheg de Azt meg nem várom

Rothadó szörny-lelkét sebén át leköpöm

Hörögve roskad le vért köp az aszfaltra

Belerúgok szívből: ó túlvilági öröm

De csillogó csörrenést hallok iszonyodva

Tükröt törtem széjjel futok menekülök

Ordítok hiába földet verem sírva

Nem bírom már a hideg kőre leülök

Édes Isten tennél melegebb sírba

Járom a várost: részeg vándor vagyok

Újévnek éjfelén csillagos még az ég

Lefekszem s zokogok, addig míg megfagyok

Édesen búcsúzott...

2010-01-13T19:14:00.004+01:00

Édesen búcsúzott...

Édesen búcsúzott tőlem el a Tavasz

Éreztem: boldogság hamarost majd itt hagysz

Hisz' így jár az Idő, mégis: mit tehetnék?

Tavaszból Nyár lesz, bár marad sok kis emlék.

Reszkető harmatcsepp a meggyfa levelén

Narancsban izzóvá tette a hajnal-fény

S bársonyos illatok vezettek el hozzá

Ártatlan hófehér virághoz az ágon

Megfogtam vigyázva s szagoltam: túl soká!

Mert lehullt a földre a sok csöppnyi kis szirom...

Csodás volt a Tavasz, s minden perc gyönyörűbb

S mint kenyérre hulló arany méz, oly édes

Szerelmes madárka énekével végez

A tavaszi kékbe kacagva fölröpűl.

Búcsúzón intettem Nekik egy utolsót

S sokáig sokáig egyedül vártam ott...

-------------------------------------

Egy hónap Tavaszra megjött az ifjú Nyár

S baráti gonddal a tájban most is munkál

Rajta hát Ti, ifjak! Gyerünk a szabadba!

Kacagás, vidámság, tábortűz, éjszaka

beszélgetés és a tüzifa illata

És Rájuk kedvtelve néz le a kerek Hold

" Mert semmi sem lehet pont az, mint régen volt..."

január 12-13

2009-12-29T20:57:00.003+01:00

Éhség

Szomorún hull a sápatag hó

A bágyadt puha talajra

Új karácsony tompa hangja

Suhan holt tájon, szava hívó

Szent este van és sűrű sötét

Hiába hogy a fehér lepelre

Ami a tájat fedi be

Ház-ablak fénye szóródik szét

Bent ülök némán és csendben

Szeretet dicső ünnepén

Meredek mint megkövült vén

S várom mit kell:adjatok ennem!

Adjatok nekem bő lakomát:

Köszöntsetek édes itallal

Likőrös mámor pillantással

Mondjunk szerelemre adomát!

De egy szónak is száz a vége

S Ámor már tálcán hozza

Szerelmem meleg Sóhaja

Egy életre elég is lenne

Leves! Óóó aza hideg leves

Ily sósan enni Be fájó

Hisz könnyem hullt rá: holt hó

Mert nem voltam Hozzád sohse kedves.

Gőz gomolyogva új tányér

Benne a főétel maga

Egy leánynak angyali arca

Fűszerem hozzá szerelmes vér

Mellette mennyei köretnek

Puhára párolt bársony haja

Koronaként körül fogja

Mély tengerét is szemének.

Vacsorámhoz zamatos bor dukál

Halavány rosé ajka

Édes minőségi fajta

Behűtve az asztalon áll.

Hercegnőm hajlékony mosolya

Ez lehetne a második

Fogás mi most elfogy itt

Könnyű s illékony az illata...

Könyörgöm, drága Fejedelem

Desszertnél légy társam

Fogyasszuk el bús lassan

Cukormázas kiszikkadt szívem...

De nincs ki kihozza az étkeket

Annak ki sokat vétkezett

És szerelembe esett olyannal

Ki nem viszonoz csak mosollyal...

Boldog karácsonyt II

2009-12-29T20:52:00.002+01:00

Boldog karácsonyt II

Sárban tovamászik, poklok disznó sara

Ördög óla, mocskos, mókás telünk hagyta

Ebben csúszik, remél, szeme bútól csordul

" - No de mégis hol van a karácsonyi hó?"

Talán volt, de eltűnt, ennyi jutott idén

Hiányzik neki is: az ünnep így nem él

Szomorún néz égre:gondolhat álmaira

Hercegnő-mosolyra, eljátszott életre.

Ez év nem volt más, mint holmi gonosz átverés

Műszeretet, képmás, békétlenség, bús kés

Szomjazott? Hát kapott: alkoholt jó erőst

Éhezett? hát evett: hasa is jól megtelt.

De nem így akarta; ünnepre várt: s hóra

Ajándék mögött jó, szerető szándékra

Szeretet napján szerető társakra

Sártalan szűz fehér karácsonyra...s hóra

Egy hős

2009-08-02T18:39:00.002+02:00

Fázik a hátam. Fagyott minden, az ég, a föld, hidegek ezek a téli éjszakák. Néhány kósza, rongyos felhőfoszlány és a Dunát megülő sűrű köd takarásában ez a hajnal nem tartozik a reményteliek közé. A nap is csak homályosan csillanó fénygömb, nem több.

Hogy miért? Azt nem tudom, igazából nem volt sok értelme egyik lehetőségnek sem. Így sem, úgy sem tudtam volna sokáig folytatni az életem.

Eszembe jut a nyár, amikor még minden szépnek tűnt és üdének, amikor úgy látszott, talán mégis van remény: fény az alagút végén, ha egy elcsépelt szimbólumot akarok használni. Abból is volt bőven az életemben...

Nem tagadom, akkor boldog voltam, talán először az életben. Hogy is kezdődött? Nem nem, persze hogy emlékszem rá. Juli mutatott be neki, igen egy másik lány. Mentünk az utcán éppen, amikor spontán megkérdezte tőlem, hogy tetszik az a lány ott. Ránéztem és rögtön szimpatikus volt, a kedves arca, a mosolygása...úgy az egész lány. Meg sem próbálom leírni, felesleges. aki volt már valaha kicsit is szerelmes az tudja, hogy mire gondolok. A furcsa csak az volt, hogy egy pillanatig tartott az érzés, de ezt nem is érzékeltem akkor még.

-Igen, nagyon aranyos, de miért is kérdezed?

-Szia Betti!-szólt oda a ismeretlen lánynak Juli. Betti elmosolyodott, felismerte Julit.

-Szia Juli! És...

-Az uncsi tesóm, Tibi.

-Szia Tibi!-mondta kicsit álmatagon.

-Szia-nyögtem ki nagy nehezen. A torkom kiszáradt, a nyelvem feltapadt a szájpadlásomra, de már nem törődött velem senki. Örültek egymás viszontlátásának. Már félórája beszéltek, amikor Juli észbe kapott.

-Nekünk mennünk kell, Vásárolnom kell néhány új ruhát.

-De akkor miért Tibi kísér el?-kérdezte meglepetten Betti.

-Mert jófej, és jól ismeri a várost-válaszolt készségesen Juli. Betti elmosolyodott és bólintott.

Elbúcsúztunk Ő továbbment az ellentétes irányba.

-Ugye, hogy aranyos? Összehozzalak vele?

A körülöttünk sétálók riadtan kapták fel a fejüket, amikor hangosan felkacagtam. Nem bírtam abbahagyni csak nevettem és nevettem. Juli már épp kezdett durcás képet vágni mikor végre alábbhagyott a jókedvem.

-Összehozni?-kérdeztem még mindig vigyorogva-Ez most vicc, ugye? Megtudnád csinálni? Kötve hiszem, láttad, egy pillantásra is alig méltatott. Nem voltam neki szimpatikus...

-De csak azért, mert meg sem szólaltál-jelentette ki határozottan. Szomorúan legyintettem

-Tudod mit? Legyen, ahogy Te akarod. Ha neked ez örömet okoz, hogy kipróbálod kerítőnői képességeid, akkor csináld, én csak örülök neki, hogy törődsz velem.

Ennyiben maradtunk. A nap hátralévő részében csak Betti járt a fejemben, este is csak nehezen tudtam elaludni. Hiába éreztem, hogy nincs nála keresni valóm, meg egyébként is, meg tulajdonképpen...Ez nem tudott letörni. Sajnos.

Néhány nappal később, valahogy Julinak sikerült elérni a látszólag lehetetlent. Egy olyan szép és kedves lányt, mint Betti, rávett hogy találkozzon velem. Mikor ezzel felhívott, kiesett a mobil a kezemeből. Nem szokásom beleélni magam a dolgokba, ezért nagyon váratlan volt, ugyanakkor nagyonm örömteli is. Kíváncsi lettem volna, hogy mi mindent hazudott össze, csak ezért. És mi lesz ha ő is csalódik bennem? Kételyek gyötörtek, mint oly sokszor már, de úgy döntöttem, nem adom fel az elején, megpróbálom elővenni a jó oldalam, mert tudtam, hogy van ilyenem is.

Egy hangulatos kis kávézóban találkoztunk, valahol a Belvárosban, már nem akarok rá emlékezni, hogy hol. Már húsz perccel a találkozó előtt ott álldogáltam a környéken, hogy az órámat, hol a ruhámat nézegetve. Nem tetszett, jól emlékszem, hogy mennyit átkoztam magam, hogy abban mentem el, de mindegy volt.

Aztán 2 órakor felbukkant az utca végén, ami mellesleg DNY ÉK tájolású volt, következésképpen nem láttam belőle semmit, csak jött a ragyogásban...Elárnyékoltam a szemem, és így már részleteket is ki tudtam venni. Gyönyörű volt, nem tudok rá szavakat találni, csak annyit tudok, hogy újra fellángolt bennem valami. Odaért hozzám. Szelíden elmosolyodott.

-Szia!-köszönt vidáman.

-Szia-motyogtam félszegen. Hiába ittam meg két felest előtte, hogy kicsit oldottabb legyek. Nem ment az istennek sem...

Azaz, annyira nem volt durva. Egész elviselhető volt. Sőt, én egy kimondottan kellemes délutánt töltöttem el a társaságában. Hogy ő mit érzett, vagy gondolt nem tudom, de látszólag jól érezte magát, sőt megkockáztatom: tényleg jól érezte magát.

A következő néhány hétben még találkoztunk, és nagyon jól alakultak a dolgok. Koncertekre jártunk, moziba, piknikezni egy csomószor találkoztunk. Kimondhatatlanul boldog voltam, úgy éreztem megtaláltam valamit, amit addig soha. De kezdett megfakulni a dolog, és ugyanaz az utánérzés volt bennem, mint a legeslegelső találkozás után. Magam sem értettem, hogy miért, de gyötört a dolog.

Az a csomó találkozás egész pontosan kilenc volt. Ezek változó hangulatúak voltak, de tendenciát nézve egyre laposabbak, viszont én csak kapaszkodtam belé, nem voltam hajlandó elengedni. Aztán a tizediknél fellélegezhetett. Már nem akarok rá emlékezni, hogy mivel bánthattam meg mindenesetre úgy 8 körül értünk a házuk elé. Megengedte, hogy hazakísérjem.

-Hát, remélem jól érezted magad.

-Aha igen, nagyon köszi, hogy elvittél.

-Jaj semmiség. Majd beszélünk.

-Igen persze. Hello.

-Szia és jó éjt

-Kösz

Soha többé nem beszéltünk. A mérleg? Egy összetört szív, egy megbántott lány, egy csalódott unokatestvér és -10000Ft. Igen én anyagias is voltam világéletemben. Nem tartott sokáig a depresszió, túl tettem magam hamar, úgy voltam vele(akkor még) hogy nem voltam az esete, nem tetszhet mindenki mindenkinek. Majd összejön egyszer. Van aki csak 30 évesen vagy még később találja meg az igazit. Miért lennék én kivételesebb ember mindenkiél? Vagy csak irigy lennék, vagy türelmetlen? Mindegy is. Majd..."Most már legalább van egy kis tapasztalatom és önbizalmam"-gondoltam akkor.

Ősz, iskola, barátok, lehetőségek. A nagy négyes. Nem szeretnék végigmenni egyesével mind a 8 lányon akivel próbálkoztam, mert hamar lejár az idő és én még nem tudok magammal számot vetni. De emlékszem minden egyes esetre, olyan tisztán, mintha épp most élném át. Az utolsó lesz majd még fontos, de arról kicsit később, mert...

Igen, a barátok. Tény, hogy nem voltam soha egy nagyon ismerkedős alak. nem volt sok barátom, de velük úgy éreztem sikerült mély kapcsolatot kialakítani. Eljártunk ide-oda gyakran voltunk együtt. Aztán a 9 próbánál történt egy kis gikszer...

Szokásomhoz híven, egyedül gubbasztottam az osztályban nem törődve senkivel és zenét hallgattam. Ez többnyire olyankor fordult elő, ha lelki bánatom volt. Imádtam látványosan szenvedni, hogy miért magam sem tudom. Egyrészt senkiből nem sikerült az áhított szánalmat kiváltani. mondjuk arról sincs lövésem, hogy mire lett volna nekem jó a szánalom...

De szorítkozzunk a tényekre. Zenét hallgattam és körülnéztem. Először Zotya akart odajönni hozzám. Felvontam a szemöldököm.

-Mit szeretnél?-kérdeztem a lehető legbunkóbb stílusomban, amit olyan sokszor gyakoroltam. Zotya egyből meghátrált, nem mert közeledni ismerte ezt a kérdést...

Nyugodtan visszamerültem a gondolataimba. Idegesített Zotya hülyesége, nagyon nem bírtam, hogy mindig a legrosszabbkor tud az emberre törni. Bejött a tanár, el kellett tennem a zenét és mosolyogni arra baromra, akit nagyon utáltam-Kecskés Iván fizika tanárra. Halk pisszegést hallottam a hátam mögül. Szimi akart valamit.

-Mi a f*sz van?-szóltam hátra. Sziminek elkerekedett a szeme. Hiszen olyan jól el szoktunk beszélgetni és nem szoktam ilyen bunkón válaszolni, csak néha, de ez most neki is sok volt, de nem törődött vele. Elégedetten hátradőltem, ezzel sikerül magamról lerázni az embereket. Nagyot sóhajtottam.

Hazaértem, benyomtam egy kis zenét ledőltem az ágyra és gondolkoztam. Jól emlékszem min, azon a napon. Volt bennem egy kis lelkiismeret-furdalás, elsősorban Szimi miatt másodsorban Zotya miatt. Vajon jó ötlet volt ilyen parasztnak lenni? De értsék meg most nincs jókedvem, most nehéz időszakban vagyok és olyan bánatos, hogy...De valószínűleg azért nem értik meg, mert nem vagyok több nekik, mint egy haver, akit csak akkor szeretnek ha jópofa és vicces. Hirtelen megcsörrent a mobilom. Jocó keresett.

-Szevasz! Mi helyzet?

-Cső! Semmi extra. Nincs kedved eljönni koncertre?

-Most? Ááá nem. Tanulnom kell

-Már megint? Az kizárt dolog, már 8 hete nem találkoztunk basszus, pedig két három naponta hívlak, mindig mondod, hogy majd ide, meg majd holnapután, meg....

-B**szalak már meg! MI a f*sz ez a számonkérő hang? Ha nincs nincs!-és lecsaptam. Elégedett voltam magammal megint. "Mit képzel magáról ez a s*ggfej?"

Visszadőltem és édes álomba ringattam magam, ahol...már nem is tudom mi volt. Van egy pár standard álmom, amiket szeretek visszahozni.

Egy héttel később kicsit lenyugodtak a kedélyek, de Zotya nem jött aznap az iskolába. Ő volt a legjobb barátom az iskolában, így hát egyértelmű, hogy leszartam, hogy mi van vele. Aztán délután anyám mondta, hogy hívjam már fel a leckével. A húgom beszélt a vezetékesen, ezért nekem a mobilról kellett beszélnem. Dühösen felmentem a szobámba és tárcsáztam Zotyát.

-Hello, Tibi! Mi a helyzet?

-Cső, anyám mondta, hogy hívjalak fel a leckével. Akkor mi kellene?

Elmondtam neki a leckét, de még volt valami hiányérzetem. Nem jöttem rá mi az, és közben a másodpercek kegyetlenül fogytak...

-Ja, tudom! Mi bajod? Miért nem tudtál bejönni?

-Ja hogy az! Hát képzeld el, ahogy mentem haza...-őszinte leszek, már nem tudom mi baja volt, pedig lehetett kábé 3 hete. De nem figyeltem rá, csak azt néztem, hogy hogyan ketyeg az óra a telefonon, megfosztva engem értékes forintoktól. A pénz nem boldogít, erre magam is rájöttem, de mindig is bosszantott, ha kifolyt az ujjaim között.

-Hát ennyi volt-fejezte be nagysokára a sztorit.

-Ez nagyon durva Zotya. De most le kell tennem, mert nekem is leckét kell írnom. Hello!

-Hello.

Karácsony. A szeretet ünnepe. A határtalan szereteté. És én valami feszítést éreztem benn, amit csak ma tudtam végre megmagyarázni. Sétáltam az iskolában a folyosókon. Néptelenek voltak, minden osztályban díszítés volt-az osztálykarácsonyokat tartottuk. Engem kiküldtek, hogy ne legyek láb alatt. Egy sötét barna hajzuhatag libbent ki az egyik terem ajtaján, gazdájának csilingelő kacagása mellett. Megfordult és rám nézett mogyoróbarna szemeivel és....a francba is! Ilyen kontár megfogalmazást! Látszik, hogy nem vagyok író; ezeket az elcsépelt frázisokat! Semmi kreativitás, csak egy adag utánzási és feltűnési vágy!

Szóval rám nézett, és azt hiszem én is feltűntem neki. Egy darabig néztük egymást,, aztán elmosolyodott, sarkon fordult és elindult a másik irányba. Kínosan sokáig tartott, amíg felocsúdtam a kábulatból, de nagy nehezen utána indultam. Már nem emlékszem mit hordtam össze neki, de eljött velem karácsony előtt pár nappal a Vörösmarty térre a vásárba. Elképesztően jól éreztük magunkat rengeteget nevettünk. Kiderült, milyen sok közös van bennünk, és hogy még közös ismerőseink is vannak, például Szimi is.

Az az igazság, hogy a szilveszteri bulira nem személyesen hívtak meg, csak úgy minden osztálytársat. Ezért ezt én is magamra vettem és elmentem. Nagyon vidáman köszöntünk egymásnak, és én fellélegeztem: végre minden helyre jöhet, rájövök lassan kik a barátaim, talán a szerelem is megtalál( ja és nem mellesleg végre sikerült javítanom abból a rohadt matekból is, aminek nagyon örültem); mi kellene még? Hát persze egy remek szilveszter!

Valahogy Szimi mellé sodródtam, már volt bennem azt hiszem két sör meg valami töményebb is.

-Szia! Hallom megismerkedtél Bogival-elmosolyodott- Nagyon kedves és aranyos lány. Szerintem nagyon összeilletek, csak legyél egy kicsit még kedvesebb, kábé annyira mint mostanában!

- Meg lesz!-szalutáltam neki és kiborítottam a szőnyegre a harmadik pohár sörömet a szőnyegre.

- Ajjaj! Ezt sürgősen pótolni kell!-vigyorogtam és teletöltöttem a poharamat, csak sajnos töményebbel.

0:00 BUÉK

Hangosan üvöltöztünk, egymást ölelgettük. Én már kishíján padlót fogtam a sok piától, de még inni akartam. 2 óra körül leakartak fektetni, mert nagyon részeg voltam. Ez sikerült is valahogy, de nem volt egyszerű, ugyanis elég hangosan üvöltöztem válogatott szitkokat mindenki fejére. De leszartak, mert ezt kellett tenniük.

Ahogy feküdtem az ágyon, mintha égi világosság szállt volna végig az agyamon.

- Nem tudok szeretni!-suttogtam önelégülten. Hát persze minden világos! Ezért van mindig furcsa érzésem. hiába tetszik egy lány, mondják rá, hogy tényleg hozzám való és én is ezt érzem, de nem tudom szeretni. A barátok ugyanez. Ezért vagyok paraszt mindenkivel. Egyszerűen nem. Egy időben próbáltam, azt hiszem. Illetve akartam próbálni barátságos lenni, de nem közeledtem senki felé eléggé. Aláírom nem tudok érzelmeket kimutatni könnyen, de ezek már túlmentek azon a ponton. És a sajnáltatás? A szeretetéhség lenne? Ki tudja már ezt?-ásítottam egy nagyot és elaludtam. Édes álom, szép álom, megszakadt álom...

Korán ébredtem. Még mindenki aludt, szanaszét, ahol éppen ledöntötte a pia és a fáradtság a lábáról. Egymás ölében egymáson satöbbi. Majd szétszakadt a fejem, és már nem bírtam ezt a helyet tovább. Néma búcsút vettem társaimtól, akik velem együtt vettek részt a Nagy Buliban és Haza indultam. Kiléptem a kapun és lassú sétára indultam a néptelen városban. Már hajnalodott, a láthatár egyre fényesebb lett. Bejártam az egész Belvárost, majd a Szabadság híd felé vettem az utamat. Megálltam középen. Zajlott a jég és köd ülte meg a folyót már akkor is. Álltam és hagytam, hogy gondoltaim elsodorjanak. Minden percet egy órának éreztem. És életem minden perce is egy évnek tűnt. De üres éveknek, mint mikor nincs semmi. A saját jellemem foglya vagyok.

Egy utcaseprő káromkodása zökkentett ki.

- Húzz már arrébb te részeges disznó! Miattad is tiszta retek ez a rohadt város!- a lábam elé köpött- Na kezdj már magaddal valamit, ugorj le vagy tudja a f*szom, de útban vagy!-és egy erőteljeset rácsapott a lábamra a lapáttal. Nem értettem mit akar, mi baja, de tudtam, hogy rossz helyen vagyok. Felsepert körülöttem, aztán még mindig morogva továbbment a Gellért tér felé. Visszaálltam a korláthoz. Újév hajnala. Milyen metaforikus. Új remény? Nevetnem kellett.

Sok mindent kezdhettem volna magammal, igaza van. Lehettem volna pilóta, vagy erdész. Vagy író. Vagy neves fizikus(na jó az nem, abból szar vagyok) Lehetek vízihulla is. Utóbbira jutottam, az tűnt a legegyszerűbbnek. A szél utolsó simítása...mintha Bogi ujjait éreztem volna benne, de már késő.

Már itt is vagyok a Petőfinél? Röhej, még van bennem valamennyi élet. Úgy úszom itt le, mint valami nagy germán hős. Azokat is így temették, azt hiszem. Bár azokat meg is gyújtották, de ez most már nem lehetséges, mert tök vizes mindenem. Amúgy a törit szeretem.

Temetői hajnal

2009-08-01T16:09:00.002+02:00

Megtalált a komor este
Elfed súlyos ólom teste
Magányosan fekszem
Síromban, nincs nevem
Volt-e értelme? Semmi?
Meghalni, menekülni. Ennyi?
Meglátogat a Látomás
A Halál előtti állomás:

Lila réten zöld virág
Melyet ocsmány bogár rág
De ni! Egy barna rózsa
Ő most szívem választottja
A Szél azt súgja:"Tépd le!"
A Föld azt búgja:"Még ne!"
Tétován toporgok, tanács nélkül
Az ég pedig lassankint elkékül
Zápor indul dühödten
A cseppek locsognak:"Igen vagy nem?"
S lelkem hideg tüze
is hajt, hajt; de nem előre
Hisz mi értelme virágot tépni
Megszagolni aztán eldobni?

Társul szegődöm Sorsomhoz
Remélve, hogy az enyhülést hoz.
Legyen így! Kapott utam végigjárom
A céltalanság nem lesz járom
Letöröm rabigám,
meghallgattatik imám

Lett légyen lápos a mező,
Kell, hogy legyen bennem erő
És egy csepp kitartás
Mert cél legyen a kutatás
S küzdeni amiért érdemes
Számba venni:Mi lényeges?
Mert találok majd egy Virágot
Ki kitárja nekem a világot...

El az ásóval, el!
Megpróbálom még egyszer!
Jól elvégzem dolgom
Magamat bántani nem hagyom
többé citrom nem leszek
Mert az emberek is kedvesek
Lennének, ha engedném
-hagynám, nem lennék rém.
Ha ékes dicső paripám
(egy göthös póni) elhagynám...
És itt van a barna rózsa
Hogyha az ég is úgy akarja...

Legyen így, vállalom Sorsom
Beteljesítem minden álmom
Hogy majd büszkén halhassak meg:
"Életem több volt, mint méreg!"

Mertem, akartam
magam sosem takartam
Éltem, boldogan.
Meghaltam, sajnáltam.
Hajnal köszönt a temetőre...

Hajnali tánc

2009-07-28T22:02:00.001+02:00

Felvirradt egy újabb hajnal
Kócos, rongyos felhő hajjal
Tekintete ködös, szemében könnyek
Háta hajlott, a láthatár görnyedt.
Ablakomon betekint
Szellő karjával szomorún felém int.
Ébredj, ébredj lelkem!
Újabb nap, egy értelmetlen.

Erkélyem néma és üres.
egy szem lakója egy helyes
veres tulipán, karcsú és fakó
S hogy táncra kelni mily jó
Így tesz ő is és forog
Körötte az eső kéjesen locsog
Zavartan bámulom a csodát
És más virágok is odaát.
Az ég sötétje sűrűsödik
S dühösen fel is morajlik
Az erősödő szél karja pedig
Egy ázott verebet az erkélyre hajít.
Tekintete félénk s homályos
Megtört szívvel és szárnnyal csapdos
Utolsó erejével menedéket keres
Magára húz egy tulipán levelet
S a virág is védőn, óvón átöleli...
Ahh ez a kép búcsúzó és túl idilli!

Elfordulok hát, mit kéne lássak?
Hogy hogy gyűlnek rózsaszín varjak?
Vagy hogy a kapunak khakizöld kutyák rontanak?
MI olyan fura ebben?
Egy gondolat?....Tovalibben!
Egy eszme, egy kép?
Köröttem fullasztó a..a két..ség

Fiatalságom mécsese?
Ohh vajon képes lesz-e
Szétoszlatni a homályt,
Melytől lelkem mindig is fájt?
A Bánat igazgyöngye
Szomorún csöppen a földre....

Dehát mit is siratok?
Hogy másnak öröm adatott?
Majd eljön úgyis az idő
Mikor érték lesz mi most nem "menő"
És hiába minden bú s bánat
Nem építhetünk légből várat
Vágyból s ábrándból boldogságot
Nem kaphatunk mindig egy új világot!
De csörög már az ébresztőóra
Felvirradt egy újabb napra
És üres marad a sötét szoba

Ablak az örökkévalóságra

2009-07-28T21:36:00.003+02:00

Ránéztem az órámra, a vöröslő számok hajnali ötöt mutattak. Hiába a fáradtság, hogy napok óta nem tudok aludni, nem tudtam visszafeküdni. Rémálmok gyötörtek, újra és újra átéltem azt az estét. Felkeltem az ágyamból és az ablakhoz léptem. Egészen közel hajoltam, lélegzetem párája lecsapódott az üvegen. Már egészen világos volt, de a környéket sűrű köd ülte meg. Kinyitottam az erkélyajtót és kiálltam a balkonra. Az eső is esett, de ez akkor még jól is esett, csak áztam, hűltem és nyugodni próbáltam. Nem ment. Csuromvizesen vissza mentem a szobába. Így nem akartam belefeküdni az ágyba, inkább beültem egy sarokba. Homlokom a jéghideg falnak szorítottam,
szemeimet lehunytam...
Nem tudom mikor kezdődött. Mindkettejüket olyan régről ismertem. Ági és Pepe-jobban mondva Péter, de gyakorlatilag mindenki a becenevén ismerte.
Ági anyja az én anyám munkatársa volt a hivatalban, a család gyakran látogatott meg minket és olyankor Ágit is szokták hozni. Közös ebéd, utána a felnőttek beszélgettek, mi meg játszottunk: ez volt kábé 10 éves korunkig. Utána egy darabig szünetelt a dolog, de nem sokáig. A régi ismeretség megoldotta a nyelvét és rengeteget beszélgettünk, mindenről: azokról a dolgokról is, ami őt vagy engem bántott. Igazi lelki társak lettünk. Szerelem? Jó kérdés. Lehet, hogy felmerült bennem néha a gondolata, de nem összességében mindig úgy tekintettem rá, mint egy nagyon jó barátra és ő is ugyanígy volt. Nem voltak titkaink egymás előtt. Egy végtelen kedves és aranyos lány volt, nyitott volt és jó kedélyű. Nagyon szeretett nevetni, mindenen. Rajtam is többek között. Ugyanakkor nagyon érzékeny is volt, tele volt érzelmekkel, és volt mikor bánatának még nevető lelke sem volt elég ellenpontként. Ilyenkor jöttem én a képbe, többek között. Hogy kihasznált-e? Nem, nem éreztem így, csak olyan volt a személyisége, hogy jobb szerette megosztani másokkal a gondjait. Persze, nem csak akkor jött, ha szomorú volt. Nagyon sok időt töltöttünk együtt. És ez idő alatt mindenkinél jobban kiismertem.
Pepe? A gimiben lett osztálytársam. Nem tudom egyszerűen odamentem hozzá szünetben, mert egyedül ült. Szóba elegyedtem vele. Rögtön tudtam, hogy egy csendes, zárkózott, de elképesztően értelmes, és tájékozott fiúval van dolgom. Pár alkalommal beszélgettünk, és ezek során fokozatosan megnyílt. Sok mindent megtudtam róla, kiismertem őt is. A nyugodt külső borzalmasan kavargó belsőt rejtett, Pepében állandóak voltak az érzelmi viharok. Sajnos zárkózottsága miatt ezek nem jöttek felszínre, csak elraktározta mélyen, a lelkében. Néha kitört belőle, mint az orkán, és lecsapott: ilyenkor általában lefeküdt valahova és sírni kezdett. Ez egyszer iskolában is előfordult, azután elkezdték gúnyolni. Én maradni próbáltam mellette, az osztálytársaim elég hülyének is néztek érte. Pepe szörnyen depressziós lett. Nem tudom mi váltotta ki belőle, mert nem volt hajlandó beszélni róla. Az nem zavarta, hogy kevés barátja van, ez nyilvánvaló,, mert sosem volt az a fajta, aki ezt igényelte. El sem mosolyodott soha. Állandóan fájdalmas arccal nézte egyre szürkébb világát. Nem tudtam mitévő legyek. Pszichológushoz nem tudtam elvinni az istennek sem, beszélni nem akart csak néha említés szintjén, de ez engem nem zavart annyira. Hogy miért nem? Mert annál beszédesebb volt az , amiket csinált.
Véletlenül bukkantam rá verseire az interneten, már nem is emlékszem, hogy hogyan, de a benyomás, az élmény annál jobban megmaradt. Először azt sem tudtam, hogy igaz-e? Ez tényleg ő lenne? Aztán kicsit utána néztem és bebizonyosodott. A szerencsétlen fiú gyakorlatilag versekbe szedte egész életét, bánatát, örömét, mindent. Veszélyesen sokat gondolkodott a halálról, sőt az öngyilkosság is foglalkoztatta. Rendszeres olvasója lettem, és így meg tudtam érteni. De soha nem említettem neki, hogy tudok a versekről. Néhány hét múlva a depresszió csillapodott, s minden visszatért a régi kerékvágásba: a versek viszont megszaporodtak és sűrűbben jelentek meg újak.
Egy nap sétálgattunk a városban. Január lehetett talán, annyi biztos, hogy hideg volt és még kellett a kabát. Anyámnak kerestünk valami születésnapi ajándékot Éppen egy ajándékboltból léptünk ki, amikor egy ismerős arc húzott el előttünk
- Ági!- kiáltottam hangosan, mert egyből felismertem barátnémat. A szólított úgy nézett körül, mintha egy vödör vizet kapott volna a nyakába. Hátrafordult, és széles mosollyal az arcán odajött hozzánk.
- Sziasztok! Hát, ti?
- Szia, Ági! Hadd mutassam be...-és itt vetettem egy pillantást barátomra, de elég hosszúra sikerültet. Valami megcsillant Pepe szemében, amit nem lehetett elérteni. Nemcsak a szája, hanem az egész arca, vagy inkább az egész teste elmosolyodott. Volt ugyanakkor egy kis ijedtség és zavartság is az arcán, teljesen elvörösödött, és nem a hidegtől.
- Szóval ő itt Pepe!
- Szia!-motyogta Pepe
- Már sokat hallottam rólad!-kacsintott rá és nem törődve a felé nyújtott kézzel két puszit nyomott a fiú arcára. Pepe fekve is elesett volna, úgy meglepődött: szerencsére a falnak támaszkodott, így nem történt baleset. Ági elégedetten szemlélte Pepét és a viselkedését.
- Na? Mit csináltok?-kérdezte vidáman.
- Ááá, csak anyunak veszünk ajándékot, tudod most lesz a születésnapja.
- Igen, igen, majd megyünk is hozzátok ünnepelni...de most sietek bocsi, elkésem angolról. Sziasztok további szép napot! És örülök, hogy megismerhettelek Pepe!
- Én is-nyögte ki az azóta szájzárban szenvedő Pepe. Ági vidáman ellibegett, mi meg elindultunk a másik irányba. Először nem szóltunk semmit, aztán csodák csodája Pepe törte meg először a csendet:
- Aranyos lány, ez az Ági.
- Aha, tökre belezúgtál!-vigyorodtam el. Újra elvörösödött, de legalább nem tagadta le. Mondjuk nem is volt értelme letagadni, mindenki tudott olvasni a jelekből.
Aznap este izgatottan ültem a gép elé. Kíváncsi voltam, lesz-e valami megemlékezés a találkozásról. Éjfélig kellett várni, amíg meg nem jelent az első vers: egy halálról szóló. Két perccel később még egy: ez egy öngyilkos szerelmesről szólt. Egyre rosszabb lett a hangulatom: hogy lehet valaki ennyire negatív? Ezzel tényleg kezdeni kellene valamit. Aztán felkerült a harmadik vers is. Fellélegezhettem. Egyike a legszebb szerelmes verseknek, mit valaha olvastam. Elámultam, nem tudtam betelni vele. Könnyes szemmel tértem nyugovóra. Ennyire még talán semmi sem hatott meg.
Másnap Pepe mintha kicsit jobb kedvű lett volna, mint máskor. Néha mosolygott, többet beszélt. Viszont többször kaptam azon, hogy csak a semmibe réved. Örültem volna ha tudom mire gondol, de egy tippem azért volt...
Pár nap múlva az az ötletem támadt, hogy találkozzunk valahol hármasban: Ági, Pepe és én. Ágit kérdeztem meg előbb, nehogy véletlenül átverjem Pepét. De aggodalmam felesleges volt, Áginak nagyon tetszett az ötlet. Amit furcsállottam az éppen Pepe reakciója volt. Hullámvasút-igen ez a legjobb szó rá. Egyik pillanatban majd kicsattant az örömtől, hogy találkozik, és beszélhet Ágival, a másikban közönyösen próbálta felfogni, a harmadikban meg leüvöltött, hogy miért hoztam ilyen kellemetlen helyzetbe; de már ezt is megszoktam tőle, és tudtam, hogy a lelke mélyéből az első reakció szól. Aztán eljött a nagy nap. A hideg miatt Ágiékhoz mentünk át, na meg azért, mert nem volt otthon senki, aki zavart volna. Pepe először elveszett volt az új környezetben. Félénken tekintgetett körbe, mint egy kiskutya. Ági rögtön látta is az ijedtséget és a legkedvesebb hangját vette elő, úgy invitált fel minket a szobájába. Pepe lopva megnézte a tükörképét az előszobában, csak utána követett minket.
A találkozó nagyon jól sikerült. Pepe eleinte kicsit gátlásos volt, de aztán Ági hathatós segítségének köszönhetően, egészen kinyílt-inkább magához képest, de én már ennek is örültem. Észre sem vettük, és már ránk is esteledett. A kapuig kikísért minket Ági. Ahogy ránk nézett, az ő szemében is megláttam valamit. És nem rám nézett...Hála Istennek
Néhány nappal később Pepe váratlanul elkezdett a verseiről beszélni. Elmondta, hogy nagyon sokat ír, mert ő így és nem beszédben tudja kifejezni, amit érez. Neki egy vers olyan, mint másnak egy jó beszélgetés, mondjuk a pszichológusával. Akkor kezdett el írni, amikor először eluralkodott rajta a depresszió, amikor egyszer sírva fakadt az iskolában. Elmondta azt is, hogy rengeteg versenyt megnyert, meg mindenki csak dicséri a verseit, amit ő nem ért, mert ő csak leül és ír egyet. Nincs ebben semmi nagy, semmi zseniális. Ráadásul még nem is érezte egyik versére sem, hogy olyan jó lenne. Még várta azt a verset, amire azt mondta volna ő maga is, hogy ez jó. Aztán feltett egy váratlan kérdést:
- Áginak tetszenének a verseim?
- Biztosan. Bár még nem olvastam egy versedet sem(nem akartam magam leleplezni), de ha ilyen jók, mint ahogy mondod
- Jaj, nem tudom. Azért...lehet, hogy Áginak más az ízlése.
- Ezt így előre nem kéne eldöntened!-nevettem-Hagyd rá Ágira, nagy lány ő, tudja hogy mit szeret és mit nem-ennyiben maradtunk. Hazamentem és kinyomtattam egy versét Pepének. Gondoltam elviszem Áginak, megmutatom neki. Át is mentem hozzájuk, de csöngetésemre egy darabig nem érkezett reakció. Már épp kezdtem elbizonytalanodni, amikor az anyukája mégis csak kijött. Valószínűleg épp hajat mosott, mert csuromvíz volt a haja.
- Szia! Ágihoz jöttem. Itthon van?
- Igen persze, éppen fönn van. Gondolom a levelét olvassa.
- Levél?-csodálkoztam hangosan. Az anyja csak megvonta a vállát és félreállt, hogy bemehessek. Kopogtam a jól ismert szoba ajtaján. Ági fátyolos hangon invitált be.
- Szia! Képzeld, olyan gyönyörű verseket kaptam valakitől. Egy névtelen levélben küldte el. Először furcsálltam, nem is akartam kinyitni, aztán valami rá vett, hogy mégis....És milyen jól tettem! Egyszerűen nem találok szavakat!
- Azta!-színleltem elképedést és közben hátam mögé rejtettem az én nyomtatott versemet.
- Hát igen-sóhajtott fel szaggatottan-De te...minek köszönhetem látogatásod?-mindig ilyen fontoskodva beszélt, ha valami nagyon erősen hatott rá érzelmileg.
- Semmi különös. Csak gondoltam meglátogatom hőn szeretett barátnémat ezen a zimankós januári délutánon-kivételesen partner voltam a stílusában. Leültem mellé és beszélgetni kezdtünk, mi másról mint a versekről.
Nem akartam keresztülhúzni egyelőre Pepe számításait, de nem is akartam, hogy örökké névtelenségben maradjon. Így hát vártam. Két hónapot. Aztán egyik délután lelepleztem.
Megint találkoztunk így hármasban. Már nem is tudom miről beszéltünk, amikor láttam hogy Pepének nyitva a táskája. Figyeltem egy darabig. Jól elvoltak Ágival, nem figyelt rám senki. Beletúrtam a táskába és kikaptam belőle a verses füzetét. Ebben voltak a jól ismert versek, amik később általában egy az egyben kerültek publikálásra. Reméltem, hogy Ági ráismer a stílusra, vagy akár egy konkrét versre, ezért elrejtettem az ágynemű alá...
- Hát te meg miben mesterkedsz?-nevetett Ági. Felvettem rögtön azt a fapofát, amitől valamiért mindig mindenkinek nevethetnékje támadt: valószínűleg azért, mert lerítt róla, hogy vaj van a fejemen. Szerencsére azonban nem vettek észre semmit, és jó hangulatban mentünk el...
Felriadtam. Semmi különös. A szoba ugyanott maradt, a berendezés is. Az eső kicsit csendesült. Ránéztem az órára. Hét óra. Aludtam volna két órát? Igen. Visszafeküdtem a sarokba, kilencig még volt újabb két óra, csak akkor mernek majd anyáék felkelteni...
Következő nap szombat volt, ezért Ági nyugodtan zaklathatott hét órakor. A telefoncsörgésre ébredtem, nyilván nem akarta anyuékat felkelteni a csöngetéssel. Kikászálódtam az ágyból felvettem valami köpenyt, mert odakint még mindig fagyott esténként. Álmos szemmel ballagtam ki a kapuhoz. Ági nem is szólt semmit, csak felmutatta a füzetet. Egyből kiment az álom a szememből, és kíváncsian néztem rá tovább. Próbáltam valami érzelmet felfedezni. Semmi. Aztán lassan, mint ahogy a vihar után eloszlanak a felhők, ő is lassan elmosolyodott, majd hirtelen átölelt. Alig jutottam szóhoz.
-Te kis hülye! Legalább neked lett volna annyi eszed, hogy elárulod. Nem is értem...Akkor tényleg ő írta mindet?
- Igen, ő. Érdemes kicsit körülnézni neten is. Ott is van rengeteg verse.
- Nem semmi... Annyira gyönyörűek...Először nem tudtam mi nyomja a hátam...-összeszedetlenül beszélt-jaj ezek a versek...aztán megtaláltam, és beleolvastam....ohh Pepe te kis bolond...egyből felismertem a stílust, meg néhány verset. Először nem akartam elhinni. Ott állt a neve és...De képzeld, névre szóló szerelmes verseket is írt nekem.
- Neked nem tűnt fel, hogy teljesen megveszik érted? Te vagy a mindene-vigyorodtam el.
- Hát, de...de ezt azért nem hittem volna. Hááááát....még ilyet!-de már neki is fülig ért a szája. Innen már csak idő kérdése volt, hogy összejönnek-e. Na nem a versek miatt...nem Ági is már nagyon megkedvelte Pepét és már gondolkodott sokat a dolgon, de ez a felismerés adta meg a kezdőlökést. Mert végülis Áginak kellett kezdenie. Az első kettesben eltöltött-kvázi randi- után már megjött Pepe bátorsága is. Eleinte egy kicsit féltem, hogy talán kevésbé illenek össze, mint ahogy azt gondolta mindenki, de nem. Pepe rengeteget változott, előnyére. Sokkal nyitottabb lett, főleg felénk. A versei azonban hál' Istennek nem szűntek meg, csak más lett a téma: Ági.
Annyira jó volt együtt látni őket! Főleg Pepét, ahogy kivirult...
Április 4-én emlékszem még most is, hazaértem a vásárlásból. Áginak akartam ajándékot venni,még három nap volt a születésnapjáig, de nem találtam semmi értelmeset, ezért arra gondoltam, hogy csinálok neki valamit én magam. De üres hassal nem lehet gondolkozni, ezért tévézés közben megettem kései ebédem. Már 4 óra is volt, mikor csörgött a mobilom. Pepe hívott.
- Szevasz, Pepe! Mi újság?-szóltam a telefonba nagy vidáman,de a mosoly az arcomra fagyott. Nem tudtam magamról. Rohanás a buszhoz, megyek a Közkórházba. Mint egy őrült berohantam.
- Nővér tessék mondani, hol találom Letti Ágnest? Most hozták be, gyalogos gázolás...
- Várjon...az intenzíven van, második emelet
A folyosón találtam a családot, és Pepét, éppúgy, ahogy gondoltam. Magukba roskadva ültek, Pepe a földön. Odamentem a szülőkhöz. Halkan elmondták, hogy mi történt.
Pepe csak bámult maga elé. Leültem mellé. Nem szólt egyikünk sem egy szót sem. Aztán Pepe elkezdett sírni. Rég esett meg vele, de most kiszakadt belőle. Patakokban ömlöttek a könnyei.
- Én vagyok a hibás-kezdte el kisvártatva-Én...csak is én. Cserbenhagytam őt.
- Nyugodj meg! Erősnek kell lennünk. ha összeomlasz, akkor nem számíthat rád- a vigasztalás sosem ment-És mi az, hogy te lennél a hibás?!
- Igenis én vagyok. Mentünk az utcában. Át akart menni a zebrán, mondtam hogy maradjunk ezen az oldalon még, de ő csak erősködött. Fogta a kezem és elindult a zebrán, de közben engem nézett...Miért? Miért nézett engem? Miért nem az utat nézte?!... Jött az az autó. Nem látta egyikünk sem. És...és...elütötte Ágit...Ó pici Ágikám, ó kedvesem! És elengedtem a kezét! Érted?! Elengedtem! És hiába fogtam meg újra...nincs tovább...cserbenhagytam...én tettem...-tovább nem tudott beszélni. Nem is faggattam. Kijött az orvos. Arca borús volt. Szomorúan nézett ránk:
- Önök Letti Ágnes hozzátartozói?
- Igen!
- Nos, a lány súlyos koponyakárosodást szenvedett. Megműtöttük, de nem tudni felépül-e valaha. Lehet, sőt sajnos azt kell mondjam, hogy valószínű, hogy élete végéig kómában marad. Most gépek segítségével tartjuk életben...Nem sokára átvisszük egy kórterembe az ötödik emeleten, ott meglátogathatják majd...
Pepe fel sem kelt, onnan hallgatta végig a doktort. A végén rám nézett. Ő tudta előre, ezt olvastam ki a szeméből...
Elővette egy kis kék füzetet, olyat amilyenbe a verseit írta mindig. Ezt most Ágitól kapta, mert az már betelt, amelyikbe Ági is beleleshetett, és ami tulajdonképen elindította kapcsolatukat. A füzet üres volt. Pepe tollat vett elő és írni kezdett. Én kicsit megnyugodtam, reméltem, hogy ezzel rendbe tudja rakni gondolatait és végre tud remélni. Mert ez volt az ő baja, nem látott semmire reményt.
Egy óra múlva felvitték Ágit a kórtermébe. Mi követtük, és leültünk kinn a folyosón, a kórterem előtt. Vártunk. Megérkezett egy nővér, aki azt mondta, hogy be lehet hozzá menni, de csak egyesével, és nem hosszú időre. Pepe még írt mikor Ági apukája bement, elsőként. Én lettem az utolsó előtti. Bementem, a kórterembe. Szörnyű látvány volt, nem szégyellem elsírtam magam. Ágiból mindenféle csövek lógtak ki. Teste tele volt zúzódásokkal, mindenhol kötések fedték meggyötört testét. Mellette gépek sokasága, mindegyik zúgott-kattogott. Borzalmas volt, nem is bírtam sokáig. Mormoltam pár biztató szót a fülébe és kimentem.
Pepe maradt a végére. Éppen befejezte az írást. Lassan felkelt, és bement ő is. 10 perc telt el, és kijött ő is. Arca nyugodt volt, a feszültség eltűnt. Bizakodva rám nézett. Megörültem és viszonoztam pillantását. Pepe leült egy székre és egy darabig maga elé nézett, aztán odaintett maga mellé.
- Gyere már ide! Mondani szeretnék valamit. Itt ez a füzet-valahonnan-elővett egy másik füzetet-ezt kérlek olvasd el. Benned megbízom, de ezeket soha nem akartam senkivel sem megosztani, csak a legjobb barátommal.
- De ezt miért adod ide nekem?
- Mert ma délután betelt, és szeretném, ha te vigyáznál rá, amíg....ki nem adom vagy valami. Vagy amíg híres költő nem leszek, és ezekért a régiségekért milliókat nem adnak-szomorúan mosolygott.
- Arra minden esélyed meg van-mondtam és eltettem a füzetet.
- Köszönöm. Majd lehet, hogy visszaveszem, ha úgy alakul, de addig is olvasgasd kérlek. Te vagy az egyik legkedvesebb rajongóm, és a legfőbb kritikusom. Ő volt a másik.
Három óra múlva rájöttem, hogy álomból riadok. Átnéztem Pepére, aki a kezébe temette az arcát.
- Mi van Pepe? Rosszul vagy?
- Igen, fáj a fejem. Kéne egy kis friss levegő...
- Ott van az ablak a folyosó végén, szerintem nyisd ki, mindannyiunknak jól esne...
Felállt a székről és elsétált a pár lépésre lévő ablakig. Kitárta szélesre. Kint már este volt. Egy csapásra beáramlott az érett tavasz illatkavalkádja. Finom volt és kellemes, a szellő simogató és frissítő. Mindenkit reménnyel töltött meg, én is behunytam a szemem és egy másik helyen találtam magam, egy olyan helyen, ahol nincs fájdalom nincs félelem...egy széles mezőn, ahol ott vagyunk megint Ágival és Pepével, ők boldogok és szerelmesek, és én is boldog vagyok, mert ők azok.
Kinyitottam a szemem, s minden porcikámat átjárta az üde tavasz reményteli hangulata. Mosolyogva átnéztem Pepére. Ő nem mosolygott, csak állt az ablaknál. Mikor észrevett szomorúan megrázta a fejét és kiugrott a nyitott ablakon...
Elolvastam a füzetet. Nem csak versek voltak benne, hanem naplóbejegyzésszerű kis rövid iratok, meg elképzelt történetek vázlatai. Nem tudom mit szeretett volna velük. Volt bennük egy-egy visszatérő alak, mint például egy magányos hős, aki a legbátrabb cselekedeteket hajtja végre, vagy a lány aki ezeket látva rögtön beleszeret. Volt itt más hős is...például az férfi, akinek sárban kell másznia előre, de nem tud felkelni, mert rögtön leütik. Erről is volt néhány vers... Meg arról az emberről is, aki egy erdőben ragadt, mert minden irányt veszélyesnek tartott és nem tudott elindulni...Nem értettem mindent,de annyi lejött, hogy ezek egy része ő akar lenni.
Felébredtem. Újraéltem, megint. Körbenéztem, megint. És a frissen vasalt fekete zakó is ott volt megint. Minden a helyén...csak a világ rendje...az nincs a helyén.
Elővettem azt a füzetet, amibe az utolsó versét írta, ott a kórház folyosóján. Még Ági keze alatt találtam meg a kórteremben, nyilván mikor elbúcsúzott tőle, akkor adta oda neki. Kicsit félve lapoztam bele, még eddig nem néztem meg, hogy mi van benne. Egy vers, egyetlen egy. A címe: "Egy jó vers". Hát mégis sikerült neki. A vers, amit ő is szeretett. Amikor a legmélyebb bánat és kétség ülte meg lelkét, akkor megszólalt benne a hang.
A temetés után is elmentem a kórházba, ahogy mindig szoktam. Leültem az ágya mellé és meséltem neki a napról. Nem tudtam hall-e, érte-e, de nem is érdekelt nagyon, csak szerettem volna magam mellett tudni. Befejeztem aznapra, menni készültem és megszorítottam a kezét.
Visszaszorított. Hangosan felkiáltottam, és próbáltam szóval tartani. Közben egy nővér érkezett, aki hallotta kiáltást:
- Mi történt, jól vagy?
- Felébredt! Felébredt, éreztem a szorítását a kezemen!-mint az őrült rohantam ki a kórházból...
Egy hét múlva már úgy ahogy talpra állt, és segítséggel járni is tudott. Az orvos azt mondta, egy csoda történt, én annyit mondtam csak az élni akarás. Elbotorkáltunk az ablakig. Kérdőn rám nézett. Már elmondtam neki, hogy mi történt Pepével. Bólintottam:"Igen, itt történt" Egy pillanatra elgondolkodni látszott. Erősebben fogtam a karját. Rám emelte szemét:
-Nem, én nem-mondta. Majdnem elsírtam magam, legalább őt nem veszítem el. Szorosan átöleltem...

A falióra

2009-07-28T16:41:00.004+02:00

Hazaért, megint ugyanúgy. Ismerős utakon, kerítések tövében. A ház is ismerős volt, ahol lakótársaival-történetesen a szüleivel-együtt lakott. Belépett az ajtón. Nem volt otthon senki más, csak ő. Ledobta táskáját az előszobában, és a konyha felé vette az irányt. Farkas éhes volt, egész nap nem evett semmit. Kinyitotta hűtőt, de nem talált benne ehetőt. Körülnézett. Az étkezőasztalon meglátta a gyümölcsös tálat, ami tele volt mindenféle, tipikus tavaszi finomsággal: szőlő, körte, alma és egy szép sárga és savanyú citrom. Leült az asztalhoz, kivette a körtét. Nézegette, forgatta. Zöld volt és éretlen.
"Nem, ez nem lesz jó"-motyogta félhangosan. "Van itt még szőlő-sóhajtotta- De azt meg utálom. A magok olyan keserűek tudnak lenni, ha ráharap az ember...Citrom? Citrom! Az kell nekem! Most úgyis ilyen ízre vágytam"

A falióra monoton kattogása miatt elvesztette az időérzékét. Unottan ült és majszolta a citromot, percekig, talán órákig...

- Fura, mintha lenne itthon valaki-szólalt meg hirtelen-Mindegy.

Tikk-takk. Tikk-takk.

- Milyen óráim is voltak ma? Aszongya, hogy...Matek...Tényleg matek! Megint a geometria! Kör és egyenes metszéspontja. Persze, ezt sem fogom soha megérteni,mondjuk ahogy magyaráz az Kissné, nem is csoda. Mindegy, azért belenézek a füzetbe, hátha most jön az isteni szikra.

Tikk-takk. Tikk-takk.

Elővette a füzetét, lassan lapozgatott benne

- Pam-pam-pam-pam. Meg is van. 37. óra geometria...Azanyád!-kiáltott fel hangosan. A citrom leve ráfröccsent a füzetre, nagy foltot hagyva a körön és az egyenesen. Megpróbálta letörölni, de csak még jobban elmaszatolta az ábrát.

- Na, de jó. Ezt az életbe nem szerkesztem meg, az tuti.-kitépte használhatatlan lapot, de a következő is átázott. És az azutáni is...

Tikk-takk. Tikk-takk.

A konyha megtelt összegyűrt és szétdobált papírlapokkal, de ő csak ült az asztalnál A citrom elfogyott teljesen: sem héj, sem magok nem maradtak utána.

Tikk-takk. Tikk-takk.

- Ez vicces!-kacagott- Olyan mintha lenne valaki az emeleten, és éppen lefelé jönne!

Tikk-takk. Tikk-takk.

- Hihetetlen! Mit rontok el mindig? Ez a rohadt vonalzó, az az oka. Vagy a körző? Nem, nem, a ceruza! Igen, az lesz a hibás!-elhajította messzire a ceruzát, ami szomorúan koppant földön a nappali egy távoli sarkában.-Most már jó lesz. Érzem.. Vagy nem.

Tikk-takk. Tikk-takk.

- És mi van, ha tényleg van fenn valaki az emeleten? Hahó!-kiáltott fel, de nem jött válasz. Csalódottan visszaült az asztalhoz- Kár, na, mindegy. Meg kell csinálom ezt a rohadt feladatot, de nincs kedvem, nincs, nem értem...

Tikk-takk. Tikk-takk. Tikk-takk. Tikk-takk.

- Talán más megközelítés kéne. Egy olyan, amit...amit én is értek. Egy egyszerűbb,kevésbé...zsúfolt. Kéne egy kis friss levegő. Ki innen, a kertbe!

Tikk-takk. Tikk-takk.

Kiment a kertbe, leült a virágzó cseresznyefa alá. Már csak pár hét volt a termés beéréséig, Közeledett szüret ideje. A rózsaszínű ágak között két kismadár dalolt gyönyörűen. De ő mást hallott

Tikk-takk. Tikk-takk.

- Talán, ha lenne egy..., de nem lesz. Sohasem lesz.

Tikk-takk. Bimm-bamm...

Aznap este a szülők ugyanakkor értek haza. Ez nem volt túl ritka eset. Az apa ritka vendég volt a konyhában, most is meglepődött mikor betévedt:

- Szívem, hova tűnt a nagyi faliórája?

- Jaj, drágám tudod jól, hogy elvittem szerelőhöz. Össze-vissza kattogott.

Tanya a város szívén

2009-07-28T16:36:00.001+02:00

Az újságíró lenézett a feneketlen kút mélyére. Nem látott semmit, csak néha a vizet halványan csillogni, de az is hamar eltűnt, mintha nem is lett volna. Jéghideg levegő áradt belőle, penész és doh szagát hozva magával. Az újságíró fintorogva fordult el és újra körbe nézett a sivár tanyán.
"Mi a francért kellett idejönnöm?" Továbbment. Szeme kutatott valami érdekesség után. Persze, maga a tanya is elég furcsa volt, itt a város kellős közepén. A szakadt épület együttes málló falaival, leszakadt tetőjével nem volt éppen a városkép előnyére. Az önkormányzat tehetetlen volt az ügyben: a tulajdonos, egy bogaras öregúr, még élt és-bár nem ott lakott- ragaszkodott a tanya maradásához mondván, hogy családi örökség.

Az udvaron teljes volt a káosz. Mindenféle holmik szétszórva, egymás hegyén hátán, rendszertelenül. Itt egy bicikli, ott egy talicska. Halmokban állt a szemét és az építőanyagok: téglák, deszkák, cserepek. A kert gondozatlan volt, a fű helyenként derékig ért. A főépület előtt egy virágágyás húzódott. Tavasszal biztos tele volt szebbnél szebb virágokkal, most csak gyom nőtt a megfakult téglasorok közt. Az újságíró fellépett a verandára, innen még egy utolsó pillantást vetett az elburjánzott kertre.

Sosem szerették az itt lakókat, ahogy azok sem a városiakat. Illetve ez inkább egy fajta félelem volt. A rejtélyes család nem járt "szomszédolni", rendezvényekre, alig mutatkoztak, inkább elrejtőztek hatalmas és buja bozótossal körülölelt tanyájukon. Ami igazán érdekes, hogy valójában ők voltak itt előbb, és város "épült" rájuk.

Ennek persze már sok ideje. A család kihalt-kivéve azt a szerencsétlen öreget, de neki sem volt már semmilyen rokona-és ezért a ház is elveszítette régi szépségét, nem látogatta, javította senki. Üres lett, sötét és magányos. Az újságíró is csak a riport miatt nézett rá, de már ő is a pokolba kívánta az egészet. A városi újság küldte ki, hogy hátha lehet valamit kihozni ebből a "misztikus tanyából".

A verandáról több ajtó is nyílt. Az egyiket óvatosan megpróbálta kinyitni. A zsanérok eleinte ellenálltak, végül egy nagyobb lökésnek már engedtek. A levegőmozgás fölkavarta a szobában a több évtizede érintetlenül vastagodó port. Az újságíró hangosan köhögni kezdett. A zaj rémült menekülésre ösztönzött egy kis szürke egeret. A kis állat szélsebesen iramodott be egy kanapé alá.

A kanapé. Még meg volt az eredeti bútorzat, ami a régi idők gazdagságára-és igen, szépségére utalt. Gyönyörűek is lehettek volna a tölgy és fenyő szekrények, komódok, kis és nagy asztalok, de az idő eljárt felettük, mocskosak voltak, kopottak, szétrágta őket az egér, a szú. Az ablakokon alig szűrődött be valami fény. Odabent is dohos és penészes volt a levegő. A sarkokat már rég teleszőtték a szorgos pókok; mások nem is dolgoztak a helyen.
Aztán hirtelen minden néma lett. A város zajai is eltűntek, nem hallatszott be semmi. Az újságíró is ösztönösen lehalkított, levegőt is csak az orrán mert venni."Ez nagyon fura. Mintha lenne a helynek valami szelleme. Erről lehetne akár írni is..."

Hirtelen megcsörrent a mobilja. Ez visszarángatta a valóságba. Újra hallotta a város zajait. És újra utálta ezt a helyet. Komótosan felvette a telefont:

-Szevasz! Te, figyelj! Itt semmi nincs. Egy rakás...

-Nem gond, hallod! Nem kell a cikk, nem érdekelne senkit az a kis pusztulat hely. Viszont elmehetnél a körforgalom építéséhez, ha már ott vagy a közelben. Mikor készül el...satöbbi, a szokásos.

-OK, ez már jobban hangzik. Megyek is. Na cső!

Letette és visszaindult a kocsijához, hogy itt hagyja végre ezt a hülye tanyát.

-Az Isten verjen meg! - káromkodott hangosan, mikor megpróbált átvergődni a telket körülölelő bozótoson. Főleg a vadrózsa tépázta meg. Nagy nehezen sikerült átjutnia, dühösen a kocsijához vonult, becsapta az ajtót és nagy port kavarva elviharzott, újra magára hagyva a tanyát.

Két héttel később egy madárraj kezdte látogatni a tanyát. Kedves kis házi verebek voltak. Leszálltak mindenhova és megpróbálták kicsit vidámabbá tenni a helyet, de a sötétséget nem lehetett kiűzni a bokrok alól, a kis sarkokból, a nagy fák lombja alól. A hely nem volt pedig ideális. Bár a vadrózsák elég jó búvóhelyet nyújtottak, de élelem nem volt túl sok. Sőt, mintha a ház sem akarta volna a látogatókat, nem sokkal később egy magányos sólyomnak is otthont adott, akinek legfőbb elfoglaltsága volt a verebeket elkapni. Így a kis madárkák is elszoktak.

Ennyi. Más nem történt a tanyával. Illetve egy érdekesebb mégis volt. Az öreg egyik nap mégis visszatért az ősi családi birtokra. Nem bírt az emlékeivel. Körbejárta a tanyát. Meg-meg állt, nézelődött. Elért a kúthoz, és ő is beletekintett. Látott-e valamit, vagy nem, nem lehet tudni, de nem sokkal később leült mellé, hátát a kávának vetette és hangosan felsírt. Sűrűn hullottak könnyei, percekig. Észre sem vette a kis verebet, aki egyre közelebb és közelebb jött. Már a kezénél volt, amikor végre felnézett:

-Hát te? Mit akarsz itt pajtás? Enni adjak? Nincs nálam semmi...

-Gondozd a kertet!-mondta a veréb.

-Úristen! Te beszélsz? Megőrültem? Mondd, hogy álmodom!

-Gondozd a kertet! Mi értelme van ennek a különleges kis világnak itt a város közepén, ha csak burjánzik? Használd okosan! Gondozd!

-Hagyj békén, te kis ördögi teremtény, hess-hess!

Felpattant s üvöltve elkezdte kergetni a verebet. Percek óta ment a hajsza, mikor egy nő tévedt arra. Az üvöltözés felkeltette az érdeklődését és belesett a bozótos ágai között. Elborzadt a látványtól és azonnal hívta rendőrséget és a mentőket.

-Az én kertem...Az én kertem....Gondozzam?!....Ne szólj bele ostoba veréb-még a kényszerzubbonyban is ezt hajtogatta az öregember. Addigra kiért már a tévé, a városi újság. A városvezetés is tiszteletét tette, élükön a polgármester úrral, aki egy nagy beszéd tartását tervezte. Az idős mentőorvos becsapta a rohamkocsi ajtaját. A rendőrség oszlatni próbálta tömeget, ugyanis a fél város idecsődült a nagy eseményre.

-Végre! Azt hittem már sosem lesz vége!Hagyják őket, beszélni akarok hozzájuk!-A rendőrök abbahagyták az intézkedést. A polgármester a tömeghez fordult- Polgártársak! A város egy új fejezete kezdődik. Mit fejezet! Egy új könyv!
Hamarosan ledózeroljuk ezt a romos tanyát, és hozzá kezdünk a várva-várt Heim Pláza építéséhez. Tudjuk jól, mindannyian, hogy ez a város javát szolgálja- itt megállt egy pillanatra. Körülnézett az embereken. Izgatott moraj futott végig a hullámzó tömegen. -Segítségével akár kistérségi központtá is válhatunk. Csak hinnünk kell magunkban!- az összegyűltek hangosan éljenezték a nagyra törő terveket. Az arcok kipirultak, minden száj mosolyra állt. Végre tesznek egy lépést előre, a jövő felé.

A mentőautó nagy port kavarva elviharzott...

Sosem voltál erős-az első novellám

2009-07-28T16:25:00.001+02:00

Eldől. Hogy miért? Engedelmeskedik a fizika törvényeinek. Mi sem egyszerűbb ennél. m*g=nehézségi erő, ami lehúzza, kész. Körülnézek a szobában. Nagy a rendetlenség. Ott van egy törött keretű fénykép a padlón. Hogy hogyan tört el? Hát így...

Édes álom---volt, de megszakadt és most itt van újra a rideg valóság. Olyan jó álmodni, nem gondolni semmivel, csak szállni- vagy amit a szív megkíván. Felvirradt egy újabb értelmetlen nap. Bezzeg az álomnak volt értelme; újra ott járt a mezőn, ahol két éve először...Rég volt, s talán igaz sem volt. Tényleg, ha az is csak egy ábránd volt? Kiéhezett lelkének egy újabb játéka? Nem, az nem lehet-bár, most már semmi sem biztos, csak a céltalanság.

„Ugyan már! Ezt nem lehet tartani: tény, hogy most nehéz, és a fájdalom nem múló, de élni kell tovább. Majd a többiek segítenek feldolgozni.” Vidáman felállt, arcán állati mosollyal. Kezét a polcra helyezte, és elkezdte lesodorni a tárgyakat. Mindent. Ekkor zuhant le a kép is. A szoba egyre instabilabb lesz. Tétován keres valami támaszt, végül le kell ülnie az ágyra. Körbenéz és észreveszi a fotót. Szeretet, boldogság és melegség árad belőle. Leveszi a tekintetét az emlékekről és visszamerül sötétedő gondolataiba

Két hete nem találja a helyét. Mindenkit elküld a fenébe, hagyják őt békén. Pedig az emberek segítenének, látszik rajtuk a megértés, de ezt ők sem tűrhetik sokáig, előbb utóbb megunják ezt az állapotot. Én is kezdem már unni. Egyre inkább magába fordul nem beszél senkivel, aki hozzászól azt leüvölti. Úgy gondoltam elmegyek hozzá, beszélek vele, hogy mit akar? Ez nem maradhat így: én tudom, hogy nehéz, de mégis...érdemes erről beszélni. Másként nem fogja feldolgozni.

Elmosolyodik. "Mi a cél? Hova tartok? Miért?"-gondolkozik, de feleslegesen. Nincs cél, nincs hova. Azóta, hogy...hogy...szóval, ami két hete volt, nincs tovább. Hiába próbál küzdeni ellene, egyre mélyebbre süllyed. Nem fogad el segítséget, pedig szeretne. Vajon mi lesz?

Emlékek rohanják meg. A park, ahol találkoztak először, nyár volt, a legszebb. Csak egymást nézik. Nincs más rajtuk kívül. „Vajon miért, mit szeretett bennem ez a szerencsétlen lány?” Hirtelen az ég elsötétül. Elered az eső. Felnéz az égre, majd vissza a lányra. A mosoly eltűnt. Ahogy a lány is. Egyedül az esőben..."Ez hülyeség, ezek csak őrült lázálmok! " Megrázza a fejét, jön a következő emlék...

Sötét az éjszaka, a lány áthívta valamiért, akkor még nem tudta miért. A kertben találkoztak, a lány zokogott. Az anyja kórházba került, és szüksége volt valakire, akibe kapaszkodhat, aki megnyugvást, biztonságot adhat: "Hát szegénykém, rossz helyen kereste!"

Az utolsó emlék..."De miért?....Ezt ne! Ezt nem akarom újra!" Az autó...a zebra...egy sikoly...."Ne...nem akarom..." Erőtlenül tiltakozik, eluralkodik rajta a kétségbeesés. Elsírja magát és lerogy az ágyára. A plüssmaci, amit tőle kapott, csak üresen mosolyog az egészen, talán kineveti. A lány is kineveti?

Nagyjából egy óra kell, hogy kicsit lenyugodjon, én körülbelül ekkor indultam el hozzájuk.

Sírástól vörös szemeit a képre emeli: azon már csak egyedül van, a lány eltűnt. Persze ez lehetetlen, csak egy újabb képzelgés, elvette az eszét a gyász...vagy valójában most van eszénél és Ő sosem létezett? Végtére is, mindegy. Nincs többé. Elmosolyodik." Össze kell szednem magam! Elég lesz a szenvedésből! Megtartom a szép emlékeket! A Sors új utat jelölt ki , amit végigjárok!...Más közhely nem jut az eszedbe?...De ezzel nem tehetem tönkre a saját életemet! A gyásznak is vége kell, hogy szakadjon egyszer, és még előttem az élet!...Hogy tudsz ilyen könnyelműen beszélni? Ez egy katasztrófa...Az, de nem hagyhatom abba az életem élését, Petőfi se hagyta abba....De Petőfi erős jellem volt!...Én is az leszek, nem hagyom, hogy a gyász elvegye az eszem. Erős leszek, feldolgozom...Sosem voltál erős..."

Csöngetek. Az apja beenged. Elindulok az emeletre.

Kopogtatok, majd belépek a szobájába. Fogja magát és tehetetlen testként ledől az ágyára. Csuklójáról vidáman csordogál a friss vér. Így találok rá, későn.

Nyitás

2009-07-28T16:21:00.000+02:00

A nevem K.Dávid, mint az a blog nevéből kitalálható :)
Azért indítottam, mert kíváncsi vagyok mások véleményére az írásaimmal kapcsolatban. Hátha lesz egy két komment, esetleg építő kritika. Jó szórakozást, jó olvasást!